Mt. 6,26

Egy helyes kis történet szerint, egy amerikai fiatalember utazása során belebotlott egy olyan indiántörzsbe, amely korsarak készítéséből tartotta fenn magát. Az amerikai teljesen belebolondult a gyönyörű, színpompás kosarakba, és úgy gondolta, hogy megcsinálja velük az évszázad üzletét. Amikor azonban minden terméket fel akart vásárolni, az indiánok nem mentek bele az üzletbe. Emberünk ezt a reakciót nem értette, és csodálkozva megkérdezte, hogy mennyiért vihetne el ötven kosarat.
A boltos kis türelmet kért, lévén meg kell kérdeznie a törzs tagjait. Mikor visszajött ezt mondta: Embereim készek, hogy megfonják az ötven kosarat, darabját öt pesóért.
- Ez nem olcsó. Válaszolta az amerikai, majd tovább alkudozott. Mennyit kóstálna, ha kétszáz darabot rendelnék? A kereskedő megint türelmet kért, hogy a törzs tagjaival ezt az ajánlatot is megbeszélje. Néhány perc múlva ezzel a válasszal állt elő: - Jó hold idején érkeztél fehér ember. A törzs tagjai készek, hogy fonjanak neked kétszáz kosarat, darbját hét pesóért. Az amerikai most már végképp nem értette az indiánok logikáját. Az meg hogyan lehet, hogy most még drágább lett ? De hiszen a többért kevesebbet szoktak kérni?
Igen, így gondolkodtok, ti fehérek. Mi azonban nem. Ha elkészítünk neked kétszáz kosarat, akkor nem lesz időnk a napon ücsörögni. És ki fog a szent helyre virágokat vinni? Vagy ki fog a gyermekeinkkel játszani? A parton sem tudunk naplementekor sétafikálni. És a történeteknek, amiket esténként a sátorban mesélünk, rövidebbeknek kell lenniük. Ha ennyi szép dologról le kell mondanunk a munka miatt, akkor fizessél érte!
Az amerikai nem kötötte meg a jónak ígérkező üzletet az indiánokkal, hanem elgondolkodva továbbsétált.

Azért szeretem nagyon ezt az aratási hálaadó istentiszteletet, és azért várom, minden évben kíváncsian, hogy milyen is lesz az oltár, hogy ne tudjak csak úgy továbbsétálni dolgok mellett, hogy legalább az évben legyen egy óra, amikor elgondolkodom, illetve elgondolkodhatunk azon, milyen szép is a világ körülöttünk. Akkor is, ha néhányan csúnyán összehúzzák a szemüket, amikor meglátnak bennünket. Akkor is, ha most éppen, vagy már egy jó ideje, valami nagyon fáj. Akkor is, ha nem tudhatunk mindig óriási sikereket magunkénak.
Mert talán nincsen kétszáz teli kosarunk, nincsen ilyen olyan házunk, autónk, technikai eszközünk, ne tán még egészségünk sem olyan, mint pár évvel ezelőtt volt, de azért nézzünk jól körül! Nézzük meg ezt az oltárt, és ne sétáljunk el gondolatok nélkül mellette. Annyi, de annyi ajándékot kaptunk idén is!
Minden évben meg akarom valósítani azt az ötletet, amivel új év táján tele van az internet, hogy vegyünk egy jó öblös dunsztos üveget magunkhoz, és tegyünk bele egy esztendőn át kis cetliket, mindig, amikor valami jó dolog történik velünk.
Aztán amikor meg nem történnek olyan jó dolgok, mint amiket sikerült feljegyeznünk, vegyük magunkhoz az üveget, öntsük ki a tartalmát, és örvendezzünk! Annak, amink van. Aztán meg nézzünk körbe, mert olyan szépnek teremtette Isten ezt a világot.

A Biblia azt írja: Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe se gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket.
Ő tápláljon bennünket továbbra is! Jó szóval, az étellel, itallal, és mindazzal, amire szükségünk van. Ámen.

Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2013. november 10-én, családi istentiszteleten, aratási hálaadás napján.

Heinrichs Eszter