Írások

Olyan jó lenne megkérdezni…

Nemrégiben beszélgettem egy hölggyel, aki arról mesélt, hogy egy kihalófélben lévő, szegény faluban járt. Ilyen falu rengeteg van, de ennek a falucskának volt egy különlegessége. Annak ellenére, hogy szinte csak idősek lakták, tele volt élettel. A zsibongó falunak az volt a titka, hogy a polgármester minden ház elé rakatott egy padot, ahol az idős emberek pihenhettek, és apró-cseprő ügyeiket megbeszélhették.

Ez a két új pad is párbeszédre, pihenésre és felüdülésre hívogat.

Szöveg: Heinrichs Eszter, fotó: Kocsis István

Sopronbánfalva – Dr. Prőhle Károly professzor írta egyik visszaemlékezésében az egykori sopronbánfalvi gyülekezetéről: „Bánfalva egy unikum. (…) nem tudok objektív lenni (…) csodálva, megértő szeretettel mondom: Bánfalvából csak egy van.” Bánfalva mai lelkésze sem tud gyülekezetével kapcsolatban objektív lenni. Ő is csak ismételgetni tudja Prőhle Károly mondatait: „Bánfalva egy unikum… Bánfalvából csak egy van…”