Írások

Olyan jó lenne megkérdezni…

Históriás padok avatása Bánfalván - 2016

Olyan jó lenne megkérdezni…

Nemrégiben beszélgettem egy hölggyel, aki arról mesélt, hogy egy kihalófélben lévő, szegény faluban járt. Ilyen falu rengeteg van, de ennek a falucskának volt egy különlegessége. Annak ellenére, hogy szinte csak idősek lakták, tele volt élettel. A zsibongó falunak az volt a titka, hogy a polgármester minden ház elé rakatott egy padot, ahol az idős emberek pihenhettek, és apró-cseprő ügyeiket megbeszélhették.

Ez a két új pad is párbeszédre, pihenésre és felüdülésre hívogat.

Bánfalva egy unikum…

Szöveg: Heinrichs Eszter, fotó: Kocsis István

Sopronbánfalva – Dr. Prőhle Károly professzor írta egyik visszaemlékezésében az egykori sopronbánfalvi gyülekezetéről: „Bánfalva egy unikum. (…) nem tudok objektív lenni (…) csodálva, megértő szeretettel mondom: Bánfalvából csak egy van.” Bánfalva mai lelkésze sem tud gyülekezetével kapcsolatban objektív lenni. Ő is csak ismételgetni tudja Prőhle Károly mondatait: „Bánfalva egy unikum… Bánfalvából csak egy van…”

Muzsikaszó zárt ablakok mögött

Két nő. Testvérek. Németek. És magyarok is. A német nyelvet az anyatejjel szívták magukba, a magyart meg a „levegővel”. Amikor ők születtek, sok minden volt abban a bizonyos levegőben. Elképesztő dolgok, hiszen a Sopron környéki – közvetlenül a trianoni határ szomszédságában lévő – falucskában, Harkán annak idején minden a feje tetején állt. 1946-ban szinte százszázalékos lakosságcserét hajtottak végre. A háború előtt itt élt ezerötven emberből – akik három család kivételével a lutheránus felekezethez tartoztak – tizenöten maradtak. Igen, 1050-ből 15-en. A falu lakosságának alig több mint egy százaléka. Forrás: Evangélikus Élet, szöveg és fotó: Heinrichs Eszter