Bánfalva egy unikum…
Szöveg: Heinrichs Eszter, fotó: Kocsis István
Sopronbánfalva – Dr. Prőhle Károly professzor írta egyik visszaemlékezésében az egykori sopronbánfalvi gyülekezetéről: „Bánfalva egy unikum. (…) nem tudok objektív lenni (…) csodálva, megértő szeretettel mondom: Bánfalvából csak egy van.” Bánfalva mai lelkésze sem tud gyülekezetével kapcsolatban objektív lenni. Ő is csak ismételgetni tudja Prőhle Károly mondatait: „Bánfalva egy unikum… Bánfalvából csak egy van…”
Alig van még egy máig is élő evangélikus közösség Magyarországon, amelyet annyira megtépázott a huszadik század, mint a bánfalvit. A világháborúban rengetegen elestek a bánfalviak közül. Aztán jött a kitelepítés 1946-ban. A 2500-ból – 73 marhavagonban – 2073 lelket telepítettek ki. Akiket nem, azokat azért nem, mert bányászok, postások vagy vasúti dolgozók voltak. 1952-ben a brennbergbányai aknákat bezárták. Túl közel volt a határ… A bányászok az ország belsejében található bányákba – Oroszlányba és Tatabányára – kerültek.
Aztán jött 1956. Aki jobb életet akart magának, elment Nyugatra. Errefelé ismeri a nép a zöldhatár zegzugait…
1967-ben ezt a megtépázott sorsú közösséget újabb sokk érte egy kényszercsere kapcsán. Sopron városé lett az evangélikus templom, a gyülekezet pedig megkapta helyette a közeli katolikus iskolát, amely erősen felújításra szorult, és szorulna ma is. Az iskolának nem volt tornya. A drága bánfalviak – akikről tényleg nem lehet objektíven beszélni, csak „csodálva, megértő szeretettel” –, kis talicskákon, vagy éppen önmagukat a szekerek elé fogva ezt a tornyot áthordták a katolikus iskolához, és újjáépítették. Minden támogatás nélkül, önerőből.
A toronyépítést Foltin Brúnó, Bánfalva akkori lelkésze nyolc milliméteres filmszalagon rögzítette is.
A film az alábbi linkeken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=0S_poRfcuZQ,https://www.youtube.com/watch?v=e1BHZuYFowU.
Bánfalva ma Sopron kertvárosa. Nagy dolog, hogy gyülekezete független tudott maradni a soproni „mamutgyülekezettől”. Reméljük, hogy a jövőben az egyházi vezetőség és a soproni gyülekezet is támogatni fogja, hogy tisztázzuk az „utcalistákat”, és papírra vessük az egy városon belül található két gyülekezet körzeteit.
„Bánfalva egy unikum. (…) nem tudok objektív lenni (…) csodálva, megértő szeretettel mondom: Bánfalvából csak egy van.” Igen! Bánfalva unikum a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei között, egy kis ékszerdoz pár kilométerre az osztrák–magyar határtól. Unikum, hiszen itt még ma is sokan beszélnek németül, itt még ma is gyakorta előfordul, hogy a presbiteri gyűléseket németül tartjuk, itt még ma is jórészt kétnyelvűek a temetések, itt még ma is igény van rendszeres német istentiszteletekre. Bánfalvával e sorok írója sem tud objektív lenni, ezért muszáj leírnia, hogy az egy négyzetméterre jutó kedves és szerethető emberek száma Bánfalván jóval meghaladja az országos átlagot.
„Bánfalva egy unikum.” Azt hiszem, ugyanígy gondolhatta ezt Foltin Brúnó lelkész is, aki 1952-től 1989-ig Bánfalva lelkésze volt. Az ő személyét Bánfalván ma is legendák övezik.
