Szabó Lőrinc: Ünnep

Áldassál, Uram, amiért

nékem is adtál valamit,

áldassál, amiért

nemcsak szépséget s szórakozást

teremtettél, nemcsak gyönyörű

templomokat s félelmetes

pénz-szörnyeket, nemcsak ifju

lelkesedést, friss vért, kacagó

lányokat s gyermekeket, – óh,

áldassál, Uram, amiért

a mulandó örömök

s harcok hétköznapjai után

megteremtetted az ünnepet,

a megnyugvást,

a semmit,

aki az idő teljességében

értem is eljön

és áldott karjaiban

elringat mindörökre. Ámen.