Megállni tilos! Pünkösdi gondolatok a határ mentén

Két héttel ezelőtt volt egy esküvő a templomban. Az oltártérben vártam a bevonuló ifjú párt. Még nem szólt sem a harang, sem az orgona. A templomajtó nyitva volt. Ekkor vettem észre, hogy a templommal szemben, az út másik oldalán van egy közlekedési tábla. Egy megállni tilos tábla. Valamiért elfordult, megfordult. Talán valaki megfordította. És pont a templom bejárata felé nézett. Most is úgy van...

Én pedig ott a gyönyörűen feldíszített oltártérben a mennyasszonyra és a vőlegényre várva azon gondolkodtam, hogy most már tényleg megállni tilos... Minden kész, most már ki kell mondani az igent, már nem futhat el a mennyasszony, nem mondhat nemet a vőlegény. Hogy is futhatnának el, hiszen mindent olyan gyönyörűen előkészítettek. Megállni tilos.

A következő istentisztelet előtt a táblát már tudatosan figyeltem, hogy még mindig a templom felé fordul-e. És igen. Megállni továbbra is tilos a templomból kijőve.

Talán nem véletlenül fordul felénk ez a tábla a pünkösdi időben...

Ezt a gyülekezetet már annyi minden megállásra kényszeríthette volna. Világháborúk, Trianon, kitelepítés, az államosítás, ötvenhat, az egyházi ingatlanok elvétele, a kommunista idők egyházellenes ténykedései, a pénztelenség, az épületek állapota, a kevés ember, vagy az a mérhetetlen közöny, amivel manapság a társadalom jó része az egyházak felé fordul. Mégis, mégis, mindig van tovább. Hiszen megállni tilos... Az egyház sorsa csak látszólag van emberek kezében. Az egyház jövőjét csakis a Jóisten látja, irányítja és áldja meg, ha úgy gondolja... És ő már kétezer éve, az első pünkösd óta úgy gondolja, hogy megállni tilos.

Az, hogy kétezer év eltelt az első pünkösd, az egyház születésnapja óta, az nem azon múlt, hogy Ágfalván vagy bárhol a világon jobb emberek életek volna, mint ma.
Az egyház sorsa Isten kezében van, és ez a történelem során már áthúzta jó pár földi hatalmasság elképzelését. Jöhettek „nérók”, jöhetett egyházüldözés, lerombolhattak, elvehettek templomokat vagy sok más egyebet, a megállni tilos tábla csakis a Jóisten kezében van, ha az egyház sorsát és jövőjét latolgatnánk...

Az első pünkösd előtt a tanítványok ijedten tekintettek körbe a világban. Nem tudták hogyan tovább. Magukba roskadtak, kétségbe estek.

Ugye, ismerős nekünk is ez az állapot? Ugye gyakran úgy gondolunk gyülekezeteinkre is, hogy ott majd mi kapcsoljuk le utoljára a lámpát?
Az Istennek azonban pünkösdkor egy sokkal jobb ötlete támadt, mint a lámpaoltás...
Isten azt mondta, megállni tilos. És ehhez segítséget adott. Az ő Lelkét. Aki itt van velünk gondjainkban, örömeinkben, mindig, mindig, amikor le akarjuk oltani a lámpát. Itt van velünk, ha félünk. Itt van velünk, ha kétségbe esünk. Itt van velünk, ha nem tudjuk, hogyan tovább.

Maradjon továbbra is velünk az Isten Lelke! És mutasson minél több megállni tilos táblát, mikor megtorpannánk, kétségbe esnénk, vagy feladnánk!

Heinrichs Eszter
(Elhangzott a pünkösdhétfői határ menti istentiszteleten Ágfalván, 2023. június 29-én a pünkösdi történet alapján. A képen: Heinrichs Eszter és Michael, Jakob Kruse)