KonMari és a tanévzárás

Ó... IÓ.. CIÓ... Ugye, tudjuk folytatni? Ha még él az a szokás, hogy a táblára betűnként felírjuk a vakáció szót, akkor talán hétfőn már lehet is kezdeni az első felkiáltójellel.

Ez a sokunk által nagyon szeretett vakáció szó a vaco latin szóból származik, ami ürességet jelent.

Hát, kívánom mindenkinek, hogy ha nem is a teljes üresség érzéséhez jusson el, de tudjon egy kicsit üressé, légiessé és gondtalanná válni!

Jónás történetében olvastuk, hogy amikor a hajó, ahol Jónás tartózkodott, viharba került, elkezdtek mindent a tengerbe vetni. Aztán kiderült, hogy az engedetlen Jónás miatt van a nagy csihi-puhi, és végül őt dobták a tengerbe.

Kedves Gyerekek! A tanév vége talán másnak is viharos egy kicsit, küzdötök a jó jegyekért, a nyári programokra készültök, vagy ki tudja, kinek mi okoz nehézséget mostanság... Mi éppen költözőfélben vagyunk, ezért a hajóból való kidobálás miatt is tudok azonosulni Jónás történetével.

Itt a gyülekezetben hívta fel valaki a figyelmemet KonMarira, a japán tanácsadóra, aki a minket körülvevő dolgok rendszerezését tanítja az arra fogékony embereknek. KonMari arról beszél, hogy sokkal kevesebb tárgy kellene, hogy körül vegyen minket. Akkor letisztultabb helyen tudnánk élni, nem lenne akkora a káosz körülöttünk. Azt mondja, hogy búcsúzzunk el tárgyaktól, és csak olyanokat tartsunk meg, amiknek a látványa örömmel tölt el bennünket. A többit ajándékozzuk el, vagy selejtezzük ki.

Valahogy így vagyok én most ezzel a tanévvel is... Azt szajkózom magamnak is, és azt tanácsolom nektek is, hogy próbáljuk meg azokat a dolgokat meghagyni az emlékezetünkben, amikre örömmel gondolunk, a többire pedig alkalmazzuk KonMari módszerét! Persze, könnyű ezt mondani... De mégsincs nagyon más esélyünk. Az óév esti istentiszteleten is - ami szintén egy nagy fordulópont volt - idéztem Fodor Ákos költőt, aki ezt írta:

Legyen erőd lent

hagyni, amit nincs erőd

följebb emelni.

Tegyünk így! Nehogy minket dobjanak a vízbe...! Nehogy mi omoljunk össze! Nehogy a sok kacat miatt ne jusson hely életünkben az Istennek…!

Néha ki kell hajítani néhány dolgot, hogy könnyebb legyen az a hajó… Büszkeséget, sértettséget, félelmeket és még ki tudja miket. Néha nagyvonalúbbnak kell lenni azokkal, akik ezeket okozták. Hát hajrá! Nem kis feladat ez a nyárra.

Van azonban ebben segítőnk, támogatónk és példánk. Az a Jézus Krisztus, akiről ezt olvassuk a Filippiekhez írt levélben, amit örömlevélnek is hívnak: “Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

Legyen és maradjon velünk Istenünk, és segítsen minket rendbe tenni azt, amit elrontottunk a tanévben! Adjon mindannyiunknak pihentető nyarat, friss gondolatokat, sok-sok örömöt és hitet abban, hogy minden, minden vihar ellenére mindig van tovább!

Heinrichs Eszter

(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2023. június 4-én a tanévzáró istentiszteleten Jón 1,4-6 alapján.)