IGEHIRDETÉS REMÉNYSÉG VASÁRNAPJÁN

Azt mondják, nem a ruha teszi az embert. Mondják, pedig ruházatunk nagyon sok mindent elárul ízlésünkről, társadalmi pozíciónkról vagy éppen anyagi helyzetünkről. És hovatartozásunkról is, hiszen nem is olyan régen a viseletük alapján még meg lehetett különböztetni az ágfalviakat a bánfalviaktól vagy éppen a soproniaktól. Aztán a ruházat utalhat arra is, hogy kinek mi a hivatása. Más-más "egyenruhát" visel egy katonatiszt, egy lelkész, egy titkárnő vagy egy műtős fiú. És mást egy hercegnő.

Pár héttel ezelőtt meghirdettek egy állást Nagy Britanniában, amelyet több ezer pályázó szeretett volna elnyerni. Az újdonsült brit hercegnő keresett magának öltöztetőnőt. Annak ellenére, hogy mi bizonyára nem nagyon tudjuk elképzelni, mit is csinál napi nyolc órában egy öltöztető, az állást sikeresen és villámgyorsan betöltötték.

A mai vasárnap a reménység vasárnapja nevet viseli. Ezen a gyönyörű nevű ünnepen Ézsaiás arról beszél, hogy akár még nekünk is lehet "öltöztetőnk". Mielőtt azt mondanák, hogy köszönjük, de ez egyáltalán nem szükséges, felolvasom mégegyszer a próféciát: Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.

Nem más az, aki csodálatos új ruhában szeretne minket látni és öltöztetni, mint az Úristen.

És itt természetesen nem holmi egyszerű ruhákról van szó, és nem is a fűző meghúzásáról vagy a kalap, esetleg a menyasszonyi fátyol ránk igazításáról. Az Isten sokkal, de sokkal többet szeretne tenni értünk.

Mi, főleg a fiatalabb nemzedék óriási pénzeket költünk, vagy költenénk szívünk szerint a ruhatárunkra és annak egy-egy kiegészítőjére. Az Úristen azonban nem ezeket az álmainkat akarja teljesíteni, hanem sokkalta többet. Ő az "üdvösség ruháját" akarja ránk adni és az "igazság palástját" ránk teríteni.

Mind az üdvösség, mind az igazság komoly teológiai kifejezések. Nézzük csak meg, hogy mit is jelentenek! Az üdvösség a menekülés, a szabadulás, az oltalom és a biztonság szavakkal fordítható, vagyis mindazt jelenti és magában foglalja, amire vágyunk. Ezzel az egy szóval leírható mindaz, amire szükségünk van. Nem majd valamikor, nem az örök életben, hanem itt és most. Itt Ágfalván vagy Bánfalván 2011. novemberében. Hiszen ki ne vágyna arra, hogy megszabaduljon félelmeitől, testi-lelki korlátaitól, és biztonságban, oltalomban tudja önmagát és szeretteit... A keresztyén ember tisztában van vele, hogy mindezt csak az Istentől kaphatja meg. Reménység vasárnapjának reménykeltő és csodálatos híre, hogy az Úristen oltalom, biztonság és menedék akar lenni számunkra is. És mindezt "testreszabottan" kínálja fel. Olyannyira "testreszabottan", hogy ezt a ruhát, az üdvösség ruháját és az igazság palástját ő maga kívánja ránk segíteni. Szent Lelke által, -szerintem valahogy úgy-, ahogy Ady is ír a csöndes és váratlan isteni ölelésről.

Ézsaiásnál nemcsak üdvösségről, hanem igazságról is szó van. Ez az isteni igazság mégcsak nem is áll köszönőviszonyban azzal, amit mi gondolunk igazságnak.

Hiszen mindannyiunknak megvannak a magunk kis igazságai, teóriái, pedig ugyanarról a dologról egy másik ember egészen más igazságokat is dédelgethet magában. Amit a Biblia igazságnak nevez, az az Isten előtti megállásunk egyetlen lehetősége. Ez pedig nem bennünk rejlik, hanem kizárólag ajándékba kaphatjuk. Az Újszövetségben már arról olvashatunk, hogy Krisztus maga teríti egykoron a megkegyelmezettek vállára az igazság palástját. Ezt a fajta palástot ember se elkészíteni, se felölteni nem képes, csakis Isten ajándékozhatja nekünk.

Azt mondják, nem a ruha teszi az embert. Jobbá, mássá, okosabbá vagy nemeslelkűbbé nem is, még akkor sem, ha ezt egy hercegnő vagy egy lelkész viseli. Az a ruha azonban, amit Isten adhat ránk, az a palást, amit ő teríthet a vállunkra igenis meg tudja változtatni életünket, személyiségünket, megoldást tud adni bajainkra, gondjainkra és segíthet félelmeink leküzdésében is. Mindannyiunknak azt kívánom, hogy akár csendben, akár nagy perpatvarok vagy bajok közepette, de lépjen oda mellénk a Jóisten, és adja ránk az üdvösség ruháját, és az igazság palástját! És ahogy a mesékben is, amikor a szegény legény elindul vándorútra néhány olyan csudaerejű ruhadarabbal, amik átsegítik élete nehézségein, ugyanúgy legyenek ott velünk is mindig Isten csudaerejű kelméi, az üdvösség ruhája és az igazság palástja!

A Biblia azonban nem mese, ezért ezek a ruhadarabok csak úgy nem kerülhetnek a birtokunkba. Meg kellett születnie Jézus Krisztusnak, és főleg meg kellett halnia azért, hogy megkaphassuk őket.

A földön élt, emberré lett - és a valaha a mieinkhez hasonló emberi ruhákat is viselelt Jézus Krisztus- tanítson minket az üdvösség ruhájának viselésére! Már itt a földön, hiszen majd odaát aszerint fogják megítélni hovatartozásunkat, hogy rajtunk vannak-e ezek a csudaerejű kelmék. Ámen.

Heinrichs Eszter

Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2011. november 13-án, reménység vasárnapján.