A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. 2Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki.
Van egy réges-régi fényképem, amelyen apukám nyakában ülök, és onnan szemlélem a világot. Azt, amit éppen akkor érzékeltem belőle. Azt, aki tartott, azt, aki a fényképet készítette, és azt, ami akkoriban körülvett. Az otthonomat.
És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban. (…) És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Lk 21, 25,27
Wass Albert egyik karácsonyi meséje így kezdődik:
Az ÚR pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem.
Minden tanévben úgy alakul, hogy csodálatos hittanosokat taníthatok. Illetve gondolatsoromnak már az első mondata helyesbítésre szorul. Minden tanévben úgy alakul, hogy engem tanítanak a legjobb fej hittanosok... A felsősök - nyegleségük ellenére -őszinteségre, humorra és önkritikára. Az alsósok pedig azt tanítgatják, hogy az élet igenis szép, és minden napnak, minden órának örülni kell.
Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.
A tanévkezdés előtti napon egy gyermekpszichológus szavai jutnak újra és újra eszembe, aki azt fejtetegette, hogy a gyerekeknek legalább egy olyan felnőttre szükségük van, aki „irracionálisan megőrül” értük. Jobb esetben a gyerek persze két ilyen „őrült” szülőt kap...
19Emberi módon beszélek, mert erőtlenek vagytok.
Dobai Lili: hol vannak hová
lesznek azok a gondolatok amiket nem
mondanak ki az emberek de nagyon is
gondolnak jártukban-keltükben miközben
terheket cipelve mennek az utcán vagy a
boltokat járják lesietnek a lépcsőn vagy
felszállnak a villamosra vonatra vagy süteményt
vesznek a cukrászdában vagy éppen cipőt
Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!
A minap egy kisfiúval beszélgettem. Megkérdeztem tőle, miért várja a nyári szünetet. Mit gondoltok, mit válaszolt?
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)
Május első napjaiban újra és újra felmerül sokunkban a kérdés, hogy anyaként mit kellene másként, avagy jobban csinálnunk. Sajnos jó néhány dolog eszembe jut, főleg mikor látom a környezetemben az ideális anyákat, akik naponta kovászos kenyeret sütnek, nyolcféle fogással várják haza gyermekeiket, és akik körül mindig minden ragyog...
"...ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." Lk 19,40
- Tudnak beszélni a kövek?
- Hát persze, hogy nem.
- Újra megkérdezem. Tudnak beszélni a kövek?
- Hát persze, hogy igen…
13Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. 14Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja.
Azon gondolkodtam, hogy amennyire evangélikus felmenőimnek fontos volt nagypéntek ünnepe, sőt evangélikus nagyanyám szerint ez volt a legjelentősebb egyházi ünnep, ma annyira bevonhatatlanok a fiatalok és a gyerekek ma ebbe az ünnepbe. A padsorok között nem nagyon vannak ma gyerekek, nincs tele a templom, pedig munkaszüneti nap is van.
Az én Uram, az ÚR megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.
Szeretem, amikor búcsúkor és pünkösdkor a presbitérium együtt, harangszóra vonul be a templomba. Van benne valami megmagyarázhatatlan erő, méltóság és ünnepélyesség. Ezeken az ünnepeken legtöbbször tele van a templom, gyönyörű a díszítés, villognak a fényképezőgépek.
