Szabó Lőrinc: Ébredés

 
Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,

Köszönet - Danke

Kedves Ágfalviak!

Csak ámulok és bámulok azon az emberi jóságon és összefogáson, ami az elmúlt napokat bearanyozta gyülekezetünkben. Annyi, de annyi kedvességet, nagyvonalúságot, leleményességet és szeretet tapasztaltunk a motoros istentisztelet szervezése közben, hogy most is csak keresem a szavakat…

Nem is találom igazán, ezért Márai gondolataival fejezem ki, amit érzek:

Oldalak