Május 20-án elkezdődőtt az ágfalvi templom fa nyílászáróinak rekonstrukciója. Tekintsék meg, hogy néznek ki azok a tölgyfából készült ablakkeretek, amikhez 160 éven át nem nyúlt senki...

Kedves Hittanosok, nagy szerertettel várlak Benneteket szerdán 15 órakor Ágfalván a parókia és a templom közötti fagyizóba. Ezen a héten nem kaptok digitális anyagot, hanem találkozzunk egy fagyira! Gyertek! Eszter n.

A berlini lelkészi állásomat azért kaptam meg, mert nem volt kifestve a körmöm…  A bemutatkozó beszélgetésre a keleti városrész egy parókiáján került sor. Többen is megfordultak ott előttem. Németek, tapasztaltabbak, idősebbek, de valahogy rám esett a választás.

Erzsike, aki a helyi pszichiátriai otthon lakója, alig-alig szólal meg. Mintha nem is venne tudomást a világról, hosszú léptekkel és merev tekintettel rója napról napra ugyanazokat a köröket.

Nagy örömmel adjuk hírül, hogy május 24-én, vasárnap újra megnyitjuk templomaink ajtajait. 9 órakor Ágfalvára, 10.30-kor Sopronbánfalvára várunk szeretettel mindenkit istentiszteletre. Jó idő esetén Bánfalván a templomkertben leszünk. Mivel a járványhelyzet miatt még mindig óvatosnak kell lennünk, ezért szükséges néhány előírás:

A karantén kilencedik hetében elkezdtek hiányozni hittanosaim. Eddig is hiányzoztak, de most nagyon sokat járnak az eszemben. Mit csinálhatnak? Egész nap a gép előtt ülnek?  Hogy bírják a bezártságot? Gondolatban sokszor velem vannak.

Eddig még soha senki nem kérdezte meg tőlem Ágfalván (és Bánfalván sem) egy-egy felújítás kapcsán, hogy hová kerüljön a kapcsoló, legyen-e mozgásérzékelő világítás, milyen legyen és meddig tartson a járda... Az ilyen dolgokat mindig csak közölték velem - olyan verbális és nonverbális kifejezésekkel, amik egyértelművé tették, hogy nincs pénz... nem kell... minek... nem értek hozzá...

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

A héten voltak az írásbeli érettségi vizsgák. Ilyenkor mindig nosztalgiázom egy kicsit, és több, mint két évtized távlatából is nagyon-nagyon tudok neki örülni, hogy túl vagyok matekból az érettségin. “Matekkedden” a - szintén nem egy matematikus alkat - gimnáziumi barátnőmet is felhívtam, hogy emlékeztessem rá, mekkora mázlisták is vagyunk, hogy nem kell az aznapi matekpéldákkal farkasszemet n

Szeretettel ajánjuk honlapunk olvasói figyelmébe a szombathelyi Credo Rádió interjúját Gregersen-Labossa György intézményvezetővel és Bánfi Ákossal, az intézet új telephelyvezetőjével. https://www.evangelikus.hu/mi-helyzet-