… vigyázz: ne feledkezz meg az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Az URat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, és az ő nevére esküdj!
Pénteken elköszöntem az ágfalvi nyolcadikosoktól. Helyesek, aranyosak voltak. Mikor mondtam nekik, hogy ne feledjék, hogy evangélikusok, ne feledjék, hová tartoznak, és azt sem, hogy hol vannak a gyökereik, megszólalt az egyik kisfiú: - Eszter néni, én ezt a hit-dolgot egyáltalán nem értem...
Jn 7, 28-29
Egy kedves barátnőm és párja a napokban örökbefogadhatott egy kisbabát. Egy csodaszép kisfiút. Ők is, környezetük is teljes meghatottsággal csodálják a majdnem négy kilós kis gyönyörűséget. Én is elmorzsoltam néhány könnycseppet, amikor végignéztem a kis videót, amit kaptam tőlük – az idei év egyik legszebb karácsonyi ajándékaként.
-
Már csak karnyújtásnyira van tőlünk az az ünnep, ami a keresztény világban szinte mindenkit megérint: hívőt, hitetlent, szegényt, gazdagot, gyereket, felnőttet, öreget... Ez az ünnep most egy olyan élethelyzetben talál minket, amit egy évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni.
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott
Emlékeznek a Kincs, ami nincs című filmre? Én nagyon jól... Gyerekkoromban legalább százszor láttam. Ezt a Pongo-Pongo szigeten játszódó történetet gondolatban mindig Vasegerszeghez, apai nagyszüleim falujához kötöm, ahol mi, gyerekek minden áldott disznóölésen ezt a filmet néztük.
Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.
Hittanórán az adventi koszorú eredetéről tanultunk. A jól ismert történetet az árvaházról, amelyben Wichern huszonnégy gyertyát tett egy szekérkerékre, és azon minden nap eggyel több gyertyát meggyújtott – egészen karácsonyig.
Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magbó
Hét németországi év után az ember lánya egy kicsit „kocka” lesz... Azt hiszem, Berlinben ragadt rám az a vágy, hogy nekem mindig mindent előre tudnom kell. Tudom kell, mit, kivel és mikor... Amikor a németországi gyülekezeti élet adminisztratív oldalára gondolok, két szó jut eszembe először. A „vorbereiten” (előkészíteni) és a „planen” (tervezni).
9Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve,
József Attila egyik utolsó nagy verse a „Könnyű fehér ruhában”. Vágó Márta, Attila egykori szerelme így emlékezik vissza a vers megjelenésére: [Attila] „ruganyos, friss léptekkel, derűs arccal jött be, úgy nézett szét, mint aki hazajön hosszú távollét után. (...) - Én most adósságokat fizetek (...) mielőtt elmegyek. // – Elmész? Hová?
„…nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, aki életét adja a barátaiért.“ Jn 15,13
Kedves Diákok! Kedves Tanárok! Kedves Szülők! Kedves Emlékezők!
Békesség nektek...
Fekete István írja: "Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."
Mal 2,7
A minap a Fenyő téri iskola folyosóján beszédbe elegyedtem egy számomra nagyon kedves hölggyel, aki az egyik szomszédos gyülekezet presbitere, szíve-lelke, mindenese. Ebben a gyülekezetben - mondjuk ki -, Harkán tegnap lelkészt iktattak. Ezúton is gratulálunk Kadlecsik Zolinak.
