Jn. 1,1-14.

Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor a csodálkozástól és a döbbenettől meg sem tud szólalni. Azt az érzést, amikor nem jönnek a szánkra a szavak, mert annyira meglepődtünk valamin.
Az imént felolvasott igére egy teológus azt mondta, hogy ez is egy ilyen döbbent, meglepett és feldolgozhatatlan pillanatban született. Úgy is mondhatnánk, hogy János evangéliumának eleje, vagy ahogyan „szaknyelven” hívják, a prológus, karácsonyi döbbenetben született.
Erről árulkodik az emelkedett, ünnepélyes stílus, a javarészt szinte tőmondatokra csupaszított, sűrű, kijelentések sora és a sajátos ritmus. Az egész szöveg egy szent titok által lenyűgözött ember döbbenetét érzékelteti. Valakiét, akinek a lélegzete is eláll attól, amiről beszél, valakiét, aki keresi a megfelelő szavakat, s miután rájuk talál, örömében kimondja, ízlelgeti és ismételgeti őket.
Ez a negyedik evangélium –a többivel ellentétben - nem beszél betlehemi jászolról, nem beszél Máriáról, Józsefről, és nincsen szó benne pásztorokról, bölcsek és otthonos, meleg istállóról sem.
Helyette ott vannak a döbbent szavai. Olyan tőmondatok, mint amelyeket egy beszélni tanuló, dadogó, mindenre rácsodálkozó kisgyermek mond: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ő kezdetben az Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
Egy végtelenségig megdöbbent, megrökönyödött ember szavai ezek. Persze a döbbenet és a Jézus születésére való rácsodálkozás, nem volt általános Jézus korában sem. A bibliai tudósítások szerint Jézus családján, a pásztorokon, a bölcseken, no meg Heródesen kívül kevés ember lehetett, akit megdöbbentett Jézus születése.
Azonban ennek a kevés ember döbbenetének és csodálatának is hála, hogy Jézus születésének híre hozzánk is eljutott. Úgy gondolom, hogy ünnepi készülődésünk egyik sarkalatos pontja, hogy az Isten fia születésén mi is meg tudunk-e még lepődni?
Legtöbbünknek nem ez az első karácsonyunk. Lehet, hogy már a tizedik, a huszadik, a harmincvalahányadik vagy éppen a kilencvenedik. Számomra az idei ünnep egyik nagy kérdése az, hogy meg tudunk –e a karácsonyi eseményeken döbbenni harmincadszor, negyvendszer vagy hetvenedszer is? Remélem, hogy a válaszunk: igen! Azt gondolom, hogy akit igazán meg tud érinteni a karácsonyi üzenet, az évről évre meg tud állni a karácsonyfája, a templom oltára és szerettei mellett csodálkozva, gyermeki lelkülettel. És aki ezt a csodálkozást és karácsonyi döbbenetet újra és újra átéli, az azt hiszem nagyobb ajándékot nem is kaphat.
Én hiszem azt, hogy karácsony akkora ünnep, és olyan elementáris üzenettel rendelkezik, hogy ha valaki huszadszor, harmicakárhányadszor, vagy éppen hetvenvalahányadszor gyújtja meg a fán a gyertyát vagy a csillagszórót, az még mindig tud csodálkozni. Sőt, talán még inkább tud csodálkozni, mint előtte éveken.
Úgy gondolom, hogy ez rácsodálkozás és a döbbenet ünnepünknek az egyik kulcskérdése. Nem az, hogy mit eszünk, mit iszunk, sőt még azt is megkockáztatom, hogy nem is az, hogy kivel ünneplünk. Hanem az, hogy meg tudunk-e lepődni hatvanadszor, hetvenedszer vagy éppen századszor azon, hogy mi is történt azon az első karácsonyon. Mert az, hogy Isten fia megszületett, az egy döbbenetes dolog. Azt nem lehet megmagyarázni emberi szavakkal. Azon azt hiszem, csak megdöbbenni lehet. És azon is, amit János evangéliuma elején olvasunk, hogy a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.
Paul Roth Ments meg a karácsonyt című versében szintén a karácsonyi döbbenetért, és szent ünnepért könyörög. Fogadják szeretettel ezt a fohászt.
Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt.
Nekünk már nincs hozzá erőnk.
Mi vásárolunk és rohanunk,
kis csomagokat készítünk,
karácsonyfákat díszítünk,
és énekeljük: ,,csendes éj''
De a titok,
Isten Fiának titka,
hogy emberré lett értünk,
gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.
Jézusom, a mi bűnünk is,
hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek.
Mi tudjuk,
Kinek jár karácsony üdvözlet és kötelező ajándék,
mindenki tudja.
De meg akarunk szabadulni végre
a vásárlási és ajándékozási görcstől.
Szent ünnepet akarunk ülni,
amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad.
(...)Segíts, hogy az útra visszatérjünk,
s elinduljunk megint.
Csak így lesznek az ajándékok
jeleivé a szeretetnek -
mint megannyi tükre a Te Szeretetednek.
Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt,
ments meg minket.
Ezért vállaltál embersorsot.
Azt kívánom mindannyiunknak, hogy mentse meg az Úristen a mi karácsonyunkat is! Mentse meg azzal, hogy tekintetünket a fontos, a legfontosabb dolog felé fordítja! Mentse meg azzal, hogy megajándékoz minket gyermeki lelkülettel, csodálkozásra és döbbenetre való képességgel! Mentse meg, mert hihetetlen nagy dolog az, amiről János számol be döbbenten és megilletődve: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ő kezdetben az Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Ámen.

Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2013. december 25-én.