Jak 4,10-17
Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett? Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.
Kedves Testvéreim! Engedjék meg, hogy az újév utáni első vasárnapon én még egy kicsit visszafelé tekintsek. Valaki azt mondta egyszer, hogy az optimista szilveszterkor azért marad fenn éjfélig, hogy lássa az újév beköszöntét, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon az óév elmúlásáról. Megmondom őszintén, hogy én a pesszimisták táborát gyarapítom, bár nem az óévet szoktam temetni magamban, inkább az új évtől, az új problémáktól és kihívásoktól való félelem szokott erőt venni rajtam.
Óév este mindig eszembe jut az, amit Gyökössy Endre írt egy asszonyról, aki szilveszterkor mindig félt. Attól, hogy mit hoz a jövő, attól, hogy nem tudja az új évben a számláit kiegyenlíteni, és gyermekét egyedül nevelő szülő lévén, a gyereknevelés kapcsán felmerülő problémáktól is. Ez az asszony a szilveszter estéket általában egyedül, vagy a lányával töltötte, szépen csendben. Az év utolsó óráiban mindig azzal foglalatoskodott, hogy sorjában, pontba szedve felírta egy papírra, hogy mitől fél az új esztendőben. Ezt a papírt kis csíkokra vágta, minden gondolatnak jutott egy papírszelet. Ezeket a papírosokat pedig betette a bibliájába. Abba a bibliába, ahonnan az egy évvel ezelőtt felírt papírcsíkokat kivette. A régi papírfecniket is összerendezte és elolvasta, és évről évre megállapította, hogy a legtöbb dologtól, amitől rettegett, megmentette őt az Úristen az előző évben. Azoknak a dolgoknak a papírját, amiktől már nem félt, eldobta, azt a néhány tavalyról megmaradt papírcsíkot pedig, ami még megoldatlan problémákat tartalmazott, visszatette az újonnan felírtak közé.
Jakab apostol mind az újévkor pesszimistáknak, mind az optimistáknak ezeket írja: - Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Tényleg nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. A pesszimista évkezdőknek hangsúlyozom, hogy ahogyan rosszat hozhat, ugyanúgy hozhat jót is! Minden várakozásunk feletti jó dolgokat is!
Rengeteg minden múlik azon, hogy hogyan viszonyulunk bizonyos dolgokhoz, de azt hiszem, az élet nagy és sorsfordító dolgai nem rajtunk múlnak. Mi is lenne ebből a világból, ha minden olyan lenne, mint azt mi szeretnénk... Ha minden, amit imádságban kértünk, teljesedett volna, egészen más lenn az életünk, és nem biztos, hogy jobb lenne... Jézus azt mondja, hogy imádkozzunk, megadja nekünk az esélyt, hogy ezzel is formáljuk sorsunkat, de mi ahhoz kicsinyek vagyunk, hogy előre tudjuk, mit hoz a holnap. Nem tudjuk mit hoz a jövő, hiszen, ahogy a Biblia mondja, a mi életünk, olyan, mint a lehelet, egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. De ha az Úr akarja, akkor élünk.
Élünk, minden betegség, minden nyomorúság, minden családi perpatvar, minden gond és baj ellenére. Ha az Úr akarja!
Persze nekünk is megvannak a magunk feladatai. Az Evangélikus Élet című hetilapban Ittlévőzés püspök úr egy 365 polcos, és polconként 24 fiókra osztott szekrényhez hasonlította az új esztendőt, ahol minden polcnak és fióknak megvan a maga helye és feladata. Gazdálkodjunk mi is okosan az új esztendővel, hogy el tudjuk végezni a ránk bízott feladatokat!
Jakab gyönyörűen ír arról, hogy hogyan is lássunk neki a teendőnknek: Először is úgy, hogy tudjuk, hogy hol áll Isten, és hol vagyok én hozzá képest. „Alázzátok meg magatokat Isten előtt“- írja. Aztán azt is tartsuk szem előtt, hogy a körülöttünk élő emberekkel milyen is lenne a jó kapcsolat! Az ember-ember viszonyának egyik nagyon fontos kérdését Jakab így teszi fel: -„...ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?“
Ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a világban, s benne a mi magunk kicsiny világában, s ahhoz, hogy újévünk boldog legyen -ha az Isten is úgy akarja- , néha tényleg tisztázni kell, hogy kik is vagyunk, s milyen kapcsolatban állunk Istenünkkel és az emberekkel.
Ha Isten is úgy akarja, és élünk, akkor van még háromszázhatvanegy napunk ebből az évből, 361 polcunk, benne polconként 24 fiókkal. Rajtunk is múlik, hogy mivel töltjük meg ezt a rengeteg fiókot.
Nem tudjuk mit hoz a holnap, mégis rengeteg tennivalónk van azért, hogy a holnapunk jobb legyen! Jakab ezek közül kettőt emel ki: Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket! Az emberekkel kapcsolatban pedig ezt mondja: -Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim!
Bármilyen egyszerűnek is tűnik mindkettő elméletben, gyakorlatban nem igazán tudjuk őket megvalósítani. De ha az Úr akarja és élünk, akkor talán még ezek is fognak sikerülni!
Abban a pár kis szócskában -amit Jakab apostol úgy fogalmaz, hogy „ha az Úr akarja...“ - benne van mindaz, amit ettől az esztendőtől várhatunk. Jól jegyezzük meg ezt a rövidke mondatot: ha az Úr akarja...
Minden egyéb esetben, amikor a ha szócskával kezdődik egy gondolat, elég nagy a bizonytalansági tényező.
De ha az Úr akarja, akkor élni fogunk, élni fognak szeretteink, és jó dolgunk lesz! Ha az Úr akarja. Az erre az évre kiválasztott útmutatóbeli igében pedig azt olvashatjuk, hogy ha az Úr akarja, akkor ami az embereknek lehetetlen, Istennek az is lehetséges! Merjünk hát optimisták lenni az év elején, és ne féljünk attól, hogy mit hoz az újév! Merjük Istenre bízni, hogy mit hoz a jövő! Ámen.
