Jn 1, 29-34

Kedves Testvérek!
Szörnyű képeket tárt elénk a televízió és az internet a Japánban történő katasztrófáról. Milyen kicsiny is az ember, és milyen esendő a természeti csapásokkal és az iparei katasztrófákkal szemben! A lesújtó híreket hallgatva mindannyian feltettük a magunk kérdéseit is: - Mi biztonságban vagyunk? Ilyesmi nálunk is megtörténhet?

Ha cunami nem is lesz Magyarországon soha, de bizony itt is renghet a föld, itt is meghibásodhatnak atomreaktorok vagy vörösiszaptárolók, és nem kell akkor sem a szomszédba mennünk, ha más bajokat, betegségeket, tragédiákt akarnánk még felsorolni.
Mert kicsinyek és esedőek vagyunk! És erre leginkább a bajban ébredünk rá.

A biblia szerint is baj van. Ádám és Éva bűnbeeste óta nagy a baj, hiszen már az első emberpár elutasította a felé szeretettel közeledő Istent. Isten mégis, azóta is közeledik hozzánk. Hogyan? Én azt hiszem, hogy kihez-kihez máshogy. Az evangélista azt jegyezte fel, Keresztelő Jánosról, hogy egyszer csak azt LÁTTA, Jézus jön felé. - "Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta.“ „Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia."
Keresztelő János LÁTTA, amint talán a közvetlenül mellette állók sem láttak. Látta Jézust. Látta, mert látni akarta, és láthatta, mert hitt abban, akit látott.

A valódi LÁTÁS titka a hit! Úgy gondolom, hogy Isten-hit, és a jövőbe vetett bizalom nélkül nem tudnának dolgozni a japán atomerőmű elszánt és mindennel dacoló munkásai sem. És hit nélkül igencsak meginog alattunk a talaj akkor, amikor gondokkal és félelmekkel küzdünk, vagy amikor a halál néz velünk farkasszemet.
Mi mit látunk, ha körülnézünk? Én sajnos sok-sok tekintetben a fáradtságot, az elesettséget, a tragédiákat, és azt az érzést, hogy „az Isten is elhagyott“.

Evangélikus egyházunkban minden vasárnapnak külön neve van. Ezt a mait úgy nevezték el sok száz évvel ezelőtt elődeink, hogy oculi. Oculi, annyit tesz, hogy szemek. Szemek vasárnapja.
Szemek vasánapján nyissuk ki mi is jól szemeinket, és ha nagyon könnyesek, akkor töröljük meg őket, hogy ne csak közelre, hanem a távolba is lássunk!
Távolba, egy olyan ország felé kacsingatva, ahol nem kell többet könnyeinket törölgetni, ahol a tömegben is jól látszódik Isten alakja, és ahol választ kapunk az itt még gyakran megválaszolhatatlannak tűnő kérdéseinkre.
Aztán ha jól megtöröltük szemünket, nézzünk jól körül ott is, ahol élünk! Nézzük meg, hogy mink is van! És örüljünk annak, amink van! Családunknak, szeretteinknek, gyülekezetünknek és ennek a gyönyörű környéknek, ahol élhetünk… Oculi vasárnapján, a szemek vasárnapján nézzünk jól körül! Még annál is jobban, ahogy eddig tekintgettünk! És ha jól nézünk, ha jól látunk, jó eséllyel megláthatjuk azt a Jézust, akit Keresztelő János is LÁTOTT. Keresztelő János azt vette egyszer csak észre, hogy Jézus jön felé. Én hiszem, hogy felénk is újra és újra közelít. Talán nem úgy, ahogy várjuk, vagy ahogy szeretnénk, de jön és itt van velünk.
A sokat idézett gyönyörű Ady-sorok is így szólnak: „Amikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten.“
Öleljen át Bennünket is, ölelje át mindazokat, akik sírnak, akik tragédiák súlyát viszik vállukon, itt, Japánban vagy bárhol a világon!
Amikor Keresztelő János a közelgő Jézust meglátta, felkiáltott: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!“
Az Isten által rendelt egyetlen szabadulás számunkra is az, ha észrevesszük: Az Isten Báránya, az Úr Jézus Krisztus az, aki hordozza a világ bűnét. Reménység szerint Ő hordozza annak is a következményeit, ami Japánban történt, és annak is, ami velünk történik! Most, amikor püspököt választunk, most, amikor aggódalmaskodunk, amikor szomorúak vagyunk, vagy amikor örömmel és bizakodva tekintünk a jövőbe, mert LÁTJUK, hogy Jézus közeledik felénk. Ámen.

Heinrichs Eszter

Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2011. március 27-én.