PUZZLE-DARABOK – Tanévnyitó gondolatok októberben

Október 5-ét írunk, és - kissé megkésve - ma tartjuk a tanévnyitó istentiszteletünket. Ma tartjuk, mert szeptember első vasárnapján még minden kis- és nagyobbacska diák, minden szülő és a legtöbb nagyszülő úgy el volt foglalva a tanévkezdés (és a bánfalvi búcsú) bonyodalmaival, hogy ezt az alkalmat lehetetlennek tűnt arra az időpontra megszervezni.
Tudjuk jól, a tanévkezdés bonyodalmakkal jár. Rohanás ide-oda, bevásárlás, könyvkötés, évnyitó, ilyen igazolás, olyan igazolás... És még a legrendesebb családokban is előfordulhatott, hogy nem is olyan füzetet kellett volna venni, amilyent már a nyár közepén beszereztek, hogy a körző nem megfelelő, hogy a tanítónő fából készült vonalzót kér a műanyag helyett, hogy otthon maradt a tornazsák, vagy az, hogy már az első héten két postairon is szőrén szálán eltűnt a tolltartóból...
Mára már talán – úgy, ahogy - beállt a rend. Az évnyitón túl vagyunk, a könyvek és füzetek pedig már nem csak be vannak kötve, hanem megjelentek rajtuk az első szamárfülek is. Meglettek az igazolások, megvan a tornazsák és a harmadik postairon is helyet szorított magának a tolltartóban.
Lassan minden a helyére kerül...

Azt hiszem, igazuk van azoknak, aki az életet egy puzzlehez, vagy valamilyen kirakós játékhoz hasonlítják. Amikor gyermekeink megszületnek, még elképzelésünk sincs róla, hogy mennyi-mennyi szín és színárnyalat kerül majd ennek a kicsinyke kis életnek a „palettájára”. Aztán egyszer csak az egyik darab elkezd illeszkedni a másikhoz. És persze vannak olyan darabok is, amelyeknek a helyére csak évek múlva lelünk rá... A kép mindenesetre egyre nagyobb és színesebb lesz, és a színkavalkádot bámulva lassan rájövünk, hogy minden mindennel összefügg... Még akkor is, ha néhány hely üresen tátong a képen, hiszen vannak olyan részek is, amelyek nem is évek, hanem talán csak évtizedek múlva illeszthetőek a párjuk mellé. Vagy akkor sem. Legalábbis mi nem tudjuk egymás mellett elhelyezni őket, mert a játék egyik lényege, hogy a darabok erőszakkal nem illeszthetőek össze.

Valamikor réges-régen, amikor szintén nem úgy tűnt, hogy a darabok összeilleszthetőek lennének, Jézus így szólt kétkedő tanítványához, Péterhez: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.“ (Jn.13,7)
Nem mindig értették a tanítványok, hogy mit akar tőlük Jézus. Sem Péter, sem a többiek. Azt még csak-csak, amikor arról beszélt nekik, hogy szeressék egymást, vagy kövessék őt. Azzal azonban nagyon nem tudtak mit tudtak kezdeni, amikor az eljövendő eseményekről, vagy az addig új és ismeretlen dolgokról szólt. Péter is éppen értetlenkedett valamin, amikor elhangzott ez a mondat: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.“

Ez az új tanév sok ismeretlen és talán ma még elképzelhetetlen dolgot tartogat a számunkra. Különösen azoknak, akik most kezdték el az iskolát, vagy azoknak, akik érettségire, netán egy külföldi tanulmányútra készülnek. És konfirmandusaink számára is, akik idén az eddigieknél egy kicsit intenzívebben foglalkoznak majd az egyház tanításával és életével.
Sok ismeretlen dolog vár ránk. Mégis hiszem, hogy a puzzle darabjai össze fognak állni, hiszen Jézus megígérte: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.“

Heinrichs Eszter
Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2014. október 5-én, családi istentiszteleten.