Olyan jó lenne megkérdezni…
Olyan jó lenne megkérdezni…
Nemrégiben beszélgettem egy hölggyel, aki arról mesélt, hogy egy kihalófélben lévő, szegény faluban járt. Ilyen falu rengeteg van, de ennek a falucskának volt egy különlegessége. Annak ellenére, hogy szinte csak idősek lakták, tele volt élettel. A zsibongó falunak az volt a titka, hogy a polgármester minden ház elé rakatott egy padot, ahol az idős emberek pihenhettek, és apró-cseprő ügyeiket megbeszélhették.
Ez a két új pad is párbeszédre, pihenésre és felüdülésre hívogat.
A padon szereplő két név pedig emlékezésre. Emlékezésre két olyan bánfalvi lelkész felől, akik nagyon sokat tettek ezért a közösségért és ezért a faluért.
Az első név Prőhle Károlyé, aki a rendkívül viharos negyvenes években volt a falu lelkésze.
Mivel ezek a padok párbeszédre hívogatnak, többször is elképzeltem, hogy olyan jó lenne itt Prőhle professzor úrral beszélni… Olyan jó lenne megkérdezni, hogy hogyan élte meg a háborús éveket Bánfalván… És megkérdezném tőle azt is, hogy milyen volt ez a ma kicsike közösség hatalmas, több ezres gyülekezetként. Érdekelne, hogy milyen volt több száz embernek istentiszteletet tartani Bánfalván… És nagyon szeretném azt is tudni, hogy hogyan lehetett ép ésszel kibírni a kitelepítés borzalmát. Milyen lehetett 1946 húsvétján úgy istentiszteletet tartani, hogy az emberek nagy része már pakolt, és egy hosszú, ismeretlen útra készült? Hogyan lehetett ezt kibírni?
Aztán arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan élte meg azt a hatalmas változást, amikor a gyülekezet szinte négyötödére csökkent. És arról is megkérdezném, hogy milyen volt a búcsú… Ez a ma ünneplet bánfalvi búcsú is, de főleg a búcsú Bánfalvától. És még annyi, de annyi kérdésem lenne…
Ahogy Foltin Brúnóhoz is. Először is elmeséltetném vele a magyarbólyi kitelepítést. Amikor az egész gyülekezet a vonatra igyekezett, ő pedig csak húzta-húzta a harangot... Aztán persze Bánfalváról beszélgetnék vele. Arról, hogy milyen lehetett Prőhle Károly utódjának lenni. Aztán ötvenhatról meséltetném. Az érdekelne, hogy miért maradt itt. Aztán meg az, hogy milyenek voltak az ötvenes évek Bánfalván. Amikor egy csodálatos oltárképre volt pénze a gyülekezetnek, másra meg alig... És nagyon érdekelne a templomcsere pontos története is. Az, hogy ezt hogyan lehett feldolgozni, kivitelezni, dokumentálni. És megköszönném neki mindannyiunk nevében a filmet is, amit forgatott és az utókorra hagyott az elcserélt templomról. http://sopronbanfalva.lutheran.hu/videok?page=2
Igen, megköszönném neki, illetve megköszönném mindkettőjüknek azt a fantasztikus munkát, amelyet a 1939-89-ig végeztek ebben a közösségben.
Szeretettel ajánlom ezeket a nevekkel ellátott padokat Önöknek is – kérdezősködésre, emlékezésre, háladásra, pihenésre és nem utolsó sorban a jövő tervezésére!
Heinrichs Eszter
(Elhangzott 2016. szeptember 11-én a sopronbánfalvi búcsú napján, amikor is a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat két névvel ellátott padot adományozott gyülekezetünknek.)
