Mi újság a határon? Magyar-osztrák konfirmandusnapot tartottak Harkán

2018. április 14-én második alkalommal rendezték meg a határ menti gyülekezetek konfirmandusainak találkozóját. A konfirmandusnapról és a magyar–osztrák határhoz közel zajló egyházi eseményekről Plöchl IIdikó határ menti gyülekezetpedagógust kérdeztük.

Az alkalom házigazdája idén a harkai gyülekezet volt. A magyar oldalról a harkai, az ágfalvi és a sopronbánfalvi konfirmandusok zsivalyától volt hangos az alpokaljai falucska, Ausztriából pedig az eisenstadti (kismartoni), a mörbischi (fertőmeggyesi), a pöttelsdorfi (petőfalvi) és loipersbachi (lépesfalvi) konfirmandusok, lelkészek és gyülekezeti munkatársak vettek részt az eseményen. A gyerekek játékos feladatokon keresztül ismerkedtek egymással, egymás gyülekezeteivel és azzal, hogy bár közel száz éve országhatár választja el közösségeinket, azok – minden kulturális és nyelvi különbözőség ellenére – mégis nagyon hasonlóak.  

– Ildikó, 2012 óta határ menti gyülekezetpedagógusként dolgozol az osztrák és magyar gyülekezetek örömére. Milyen feladataid vannak, mit csinálsz? 

– Feladatom a Sopron és Mattersburg (Nagymarton) kistérség közös gyermek- és ifjúsági munkájának előmozdítása, koordinálása és a helyi lelkészekkel, a gyülekezeti gyermek- és ifjúsági munkával foglalkozó hitoktatókkal való együttmunkálkodás. Fontos, hogy tudjunk egymásról, arról, hogy hol mi történik. Feladatom a közös programok szervezése mellett egymás eseményeinek megismertetése és reklámozása is a határ mindkét oldalán. 

– Miért fontos, hogy a konfirmandus korosztályt megszólítsuk a régióban? 

– Főleg azért, mert közösek a gyökereink és a történelmünk. Itt megemlíteném az artikuláris gyülekezeteket, valamint az ágfalvi közösséget, amelytől Trianon elszakította a lépesfalvi leánygyülekezetét. Mi itt, a régióban együtt élünk, ezáltal fontos, hogy az ifjak is tisztában legyenek történelmi múltjukkal. És valahol a jelenünk, a mindennapjaink is közösek. Nagyon sokan a mi fiataljaink közül is Ausztriában tanulnak, a gyermekek szülei pedig túlnyomórészt Ausztriában dolgoznak. Az a határ menti munka, amit most a lelkészekkel közösen végzünk, azt a célt is szolgálja, hogy megtanuljunk ne csak egymás mellett, hanem sokkal inkább együtt élni. A konfirmandusok korosztálya érzékeny, tanulékony, fogékony a jó dolgokra. Rajtuk keresztül szeretnénk egy kicsit gyülekezeteink gondolkodását is formálni.

– Mi volt a nap tematikája, és melyik gyülekezetekből érkeztek fiatalok? 

– A nap mottójául Andreas Hankemeier pöttelsdorfi lelkész ezt a magyarra nehezen átültethető gondolatot választotta: „Jede Gemeinde ist eine ganze Kirche. Aber keine Gemeinde ist die ganze Kirche.”  Én inkább azt a címet adnám a mai napnak, hogy Evangélikus gyülekezetek a határon. A nap énekléssel kezdődött, majd különböző csoportokban játékos feladatokat oldottunk meg. Kétnyelvű istentiszteletet is tartottunk, amelyen Mesterházy Balázs harkai esperes és Joachim Grössing hirdették az igét. Az alkalmon a Lift zenekar zenélt.

– Milyen a helyzet 2018 áprilisában a határ menti gyülekezetekben? 

– Ez jó kérdés... Az evangélikus gyülekezetek történelmi gyökereiből adódó nagyfokú önállóság egyszerre előny, hátrány és kihívás a határ menti munkában. Hátrány, mert nem kedvez a nagyobb volumenű, közös összefogást igénylő projekteknek. Viszont jó alap a személyes kapcsolatokon alapuló – gyülekezetek közös érdekeit szolgáló –  rövid és hosszú távú, kisebb programoknak és együttműködésnek. Nagy előrelépés, hogy az osztrák és magyar lelkészek az évente megrendezett „lelkészreggelik“ és a közös konfirmandusnap hatására személyes- és munkakapcsolatokat is ápolnak egymással. 

– Milyen határ menti programokat terveztek még a közeljövőben? 

– Az osztrák egyházban a legnagyobb tömeget vonzó, a legtöbb embert megmozgató események a Gustav Adolf-napok, amelyeket tartományonként rendeznek meg. Május 31-én az alsó-ausztriai carnuntumi Gustav Adolf-napra vagyunk hivatalosak, ahol egy külön standon bemutathatom a határ menti munkát, illetve az osztrák gyülekezetek mellett az ágfalvi és sopronbánfalvi gyülekezetek is bemutatkoznak. Most állítjuk össze egy közös osztrák–magyar ifjúsági hétvége tervét is. Huszonöt-harminc fiatalra számítunk a 14–16 éves korosztályból – az előbb említett gyülekezetekből. Témánk a szomszédság. A következő lelkészreggeli pedig Ágfalván lesz ősszel. Scholz Ödön egykori ágfalvi lelkészről is tervezünk egy előadást. Ő volt az ágfalvi „nagy“ gyülekezet utolsó lelkésze. Az ő idejében vágta ketté a határ a gyülekezetet. Scholz mintha erről tudomást sem vett volna, Trianon után még tizenegy évig pásztorolta az Ausztriához került Lépesfalvát. Lassan húszéves múltra tekintenek vissza a pünkösdhétfői határ menti ökumenikus istentiszteletek is. Négy gyülekezet szervezi, minden évben másik közösség ad otthont az istentiszteletnek. Ezek gyönyörű alkalmak. És néhány éve zeneileg is hatalmas élményt nyújtanak a találkozók. Egy osztrák zenész, Johnny Pintér vett a szárnyai alá minket, aki a négy gyülekezet tagjaiból két-három próba után remek kis kórust kovácsolt. Az alkalmak sikerein felbuzdulva Jonny Pintérrel terveztünk egy határ menti „ökumenikus kórusworkshop-sorozatot” is, ami évente négyszer kerül megrendezésre. A workshopokon betanult darabokat a négy gyülekezet egyikében adnánk elő – istentiszteleten vagy más ünnepi rendezvényen. Ezenkívül tervben vannak a határ menti, gyülekezeteken átívelő családi biciklitúrák is... 

Heinrichs Eszter
http://www.evangelikus.hu/mi-ujsag-hataron