Húsvéti képtelenség - Vasárnapi tűnődések IV.

"Képtelenség." Az egyik kortárs színházi társulat ezzel a címmel invitálja egy különleges alkalomra a leendő vendégeit. Azt ígéri nekik, hogy nem egy „kész“ színpadi alkotást kapnak, hanem ők is beléphetnek a színpadra, ami egy különös tér, és ahol beszéd nélkül, hangokkal, mozgással, gesztusokkal létrejön valami rendkívüli. Az invitáció valahogy így szól: nem tudjuk, mi fog történni, mert minden itt és most születik. Itt mindent szabad és semmi sem kötelező. A lényeg, hogy hagyd, hogy hasson rád, ami történik...
És mivel fontos, hogy te is az alkotás része vagy, lehetnek kérdéseid is. Sőt, legyenek is! Arról, hogy szerinted ez micsoda. Arról, hogy neked ez mit jelent. Arról, hogy te mit látsz benne. Meg arról is, hogy mások mit láthatnak benne.

Képtelenség. Én azt hiszem, hogy - racionálisan nézve - húsvétnál és a húsvéti eseménynél nincsen nagyobb képtelenség. 
Hiszen az egész olyan megmagyarázhatatlan… Hiszen olyan hihetetlen… Hiszen kétezer év óta nem értjük… 
Hiszen képtelenség, hogy van egy Isten, aki bármit megtehetne, mert ő az Isten. És ennek az Istennek képtelen körülmények között egy büdös betlehemi istállóban születeik egy törvénytelennek nevezhető fia. Aztán ezt a fiút – képtelen körülmények között - hagyja meghalni. Aztán a halott egyszercsak megint élni kezd. Feltámad. Képtelenség…Képtelenség?

Képtelenségnek tűnik, de nincsen ennél a húsvéti evangélimnál jobb hír. Akkor sem, ha mi most ezernyi problélmával és félelemmel küzdünk, akkor is, ha nem tudunk megbékélni a koronavírus okozta felfordulással, és akkor is, ha 2020 húsvétján egészségünk, szeretteink, anyagi helyzetünk, vagy ingatag munkahelyünk miatt jobban aggódunk, mint az örök életünk felől. Mindennek ellenére nincsen annál a képtelenségnek tűnő húsvéti történetnél jobb hír, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Ezek a képtelennek tűnő szavak akkor kapnak igazán súlyt és töltetet, amikor a halállal, a betegséggel, a megsemmisüléssel vagy éppen a saját képtelenségünkkel kell szembenéznünk. Húsvét igéje idén Jób könyvében található. Jóbnak az életben minden elképzelhető rosszal szembe kellett néznie. Az Ószövetségnek ez a különös figurája mégis - jóval Jézus Krisztus előtt - az Istenre tekintve ki tudta mondani azokat a gyönyörű szavakat, amiket mi, lelkészek előszeretettel választunk temetésekkor is felolvasásul: Mert tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Mi az isteni csodából egy kicsit többet láthatunk Jóbnál. Ha nem is az Istent szemtől szembe, de valamit abból, amit Jézus Isten országának nevez. És ha csodás pillanatokban része lehetünk ennek az országnak, akkor a feltámadás már nem is tűnik akkora képtelenségnek, sokkal inkább életünket meghatározó hatalmas csodának. Ezt a csodát sem megvásárolni, sem kiérdemelni nem lehet. Itt, ha az Isten is akarja, akkor - ahogyan a Képtelenség című interaktív alkotás esetében is - mi is ott lehetünk a „színpadon“, egy különös helyen, egy különös erőtérben, ahol létrejön valami rendkívüli. És ez a rendkívüli képtelenség, ez a húsvéti hit hat ránk, formál minket, erőt ad, változtat rajtunk. Nem lesz minden tökéletes és fájdalommentes “a képtelenség színpadán“ sem, de valahogy minden átértékelődik, mident más fényben látunk.Az Úristen invitájon mindegyikünket a “képtelenség színpadára”, az Isten országának, a mindent megváltoztatni képes húsvéti hitnek a megtapasztalására! És tudjuk mi is kimondani – a koronavírus idején, és azon túl is – a jóbi gyönyörű szavakat: “…tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.”  Álljon meg a feltámadott Úr már itt a földi életünkben is mellettünk, hassa és változtassa át, ami változásra szorul, bátorítson, és vígasztaljon bennünket! Jelenjen meg közöttünk, és legyen itt velünk ezen az igazán különleges és szomorú húsvéton is, amikor zárva maradnak a templomajtók! Képtelenség mindez? Dehogy, hiszen az első húsvét óta tudom, tudjuk, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött. Ámen.

Heinrichs Eszter

Valami hasonló, vagy valami egészen más hangzott volna el Húsvét vasárnapján Ágfalván és Sopronbánfalván Jób 19, 25-26 alapján.