És mégis mozog a föld... - Vasárnapi tűnődések VIII.

A héten voltak az írásbeli érettségi vizsgák. Ilyenkor mindig nosztalgiázom egy kicsit, és több, mint két évtized távlatából is nagyon-nagyon tudok neki örülni, hogy túl vagyok matekból az érettségin. “Matekkedden” a - szintén nem egy matematikus alkat - gimnáziumi barátnőmet is felhívtam, hogy emlékeztessem rá, mekkora mázlisták is vagyunk, hogy nem kell az aznapi matekpéldákkal farkasszemet néznünk. 

Bár soha nem voltam a természettudományok nagy rajongója, egész héten ez a rövid mondatocska zakatolt a fejemben: - “És mégis mozog a föld.” Mégis mozog, hiszen megvan matekból az érettségim. Mégis mozog, hiszen azt mondják az okosok, hogy a héten újra elindult a gazdaság... Mégis mozog, mert végre elkezdtek dolgozni a környékbeli gyárakban, mert szépen lassan kinyitnak a boltok, a teraszok, és elérhetőek lesznek a pár hete még természetesnek vett, aztán meg nagyon hiányolt szolgáltatások.

Mégis mozog, mert elkezdődött a gyülekezeti ház felújítása Ágfalván, és hála a kiváló szakembereknek és az értő kezeknek, az az épület, amiről eddig minden “szaki” azt mondta, hogy “dózert neki”, már így, a vakolatot leverve is gyönyörűséges arcát mutatja. 

Mégis mozog a föld… - Eppur si muove – mondogatta állítólag Galilei, inkvizíciós pere idején - 1633-ban. Galilei azt állította - amit ma már minden felső tagozatos gyerek tud - , hogy a Föld a nap körül kering. Akkoriban ezt nem így gondolták, és a per során, amelyet a katolikus egyház akasztott Galilei nyakába, betiltották a természettudós könyveit, visszavonatták vele a tantételeit, aztán majdnem halálbüntetésre, majd - azt módosítva - életfogytiglani börtönbüntetésre, végül pedig élete végéig háziőrizetre ítélték. Csupán azért, mert azt állította, hogy mozog a föld…

Jókai a jó kétszáz évvel később megjelent az “És mégis mozog a föld” című regénye előszavában arról értekezik, hogy a Föld mindenütt mozog, csak Magyarországon nem, mert amikor Galilei lábával megdobbantotta kivégzése előtt a földet, és azt mondta, hogy „mégis mozog a föld”, akkor a földnek azt a felét, ahol Magyarország helyezkedik el, elfelejtette megdobbantani… 

És ha a rezgésszám nem is akkora, mint “a világ boldogabbik felén lévő” - ahogy  Jókai írja -, azért higgyünk benne, hogy itt is mozog…! A mi kis mindennapjainkban, a kisebb-nagyobb közösségek életében, az emberek közötti kapcsolatokban, a találkozásainkban. 

Eppur si muove – mégis mozog a föld. Hiszem, hogy velünk, általunk és körülöttünk is. Még akkor is, ha az élet minden területén nem olyan tempóban történik a mozgás, és nem mindig akkora a rezgésszám, ahogyan azt mi szeretnénk…

Galilei előtt jó másfél évezreddel volt két ember, aki nem hinném, hogy bármit is érett volna a “heliocentrikus világnézetből”, de akik megélték és átéléték azt, hogy a föld mozog. Éppen akkor, amikor meg kell mozdulnia, és éppen úgy, amennyire kell, hogy mozogjon…
A Szentírás szerint ez a két ember, Pál apostol és Szilász úgy kerültek börtönbe, hogy még csak perbe sem fogták őket. Az apostol és munkatársa olyan dolgokkal jöttek, amik botrányosak voltak az ókori világ számára. A feltámadott Jézust hirdették, ami megintcsak egy olyan “tételnek” számított, amiről hallgatni kellett volna. Pál apostol és munkatársa, Szilász nem tudott nem beszélni és nem úgy beszélni az életüket meghatározó Jézus Krisztusról, hogy ott ne mozdult volna meg valami, hogy ott falak ne omlottak volna le emberek között, és hogy ott nem gyorsult volna fel a rezgésszám.  Ezt olvassuk az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben: “Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek…” 
Megmozdult a föld. Mégis, minden emberi számítás ellenére, megmozdult, sőt, megrengett a föld. Akkor, amikor már minden kilátástalannak tűnt a börtönben, Pál és Szilász imádkozni és énekelni kezdett. A rezgésszám megnövekedett, az emberek velük imádkoztak, és dicsérték Istent. Isten pedig megmozgatta az ott lévők miatt még a földet is… És kinyíltak az ajtók, lehullottak a bilincsek, gyökeresen megváltoztak az életek. Nem csak a rabokéi, hanem - ahogyan a történetben olvassuk -, még a börtönőr és családja élete is a feje tetejére állt. Mert csoda történt. Mert megmozdult a föld… Pál apostol és munkatársa is tudta, hitte, hogy az imádkozó ember előtt tényleg megnyílik az ég. Talán nem éppen úgy és akkor, ahogyan akarták, de az ima akkor is kulcs volt és ma is kulcs az ég felé. Az összekulcsolt kéz kulcs volt a “rezgésszámok” megsokszorozódásához, kulcs volt arra, hogy mégis megmozduljon valami, mégis, megremegjen a föld.

A 104. zsoltárban azt olvasunk, hogy Isten „tekintetétől megrendül a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.” Isten odanéz, és megrendül a föld. Nem kell mást tennie, csak odanéz. Odanéz, és minden, ami addig biztonságosnak és erősnek tűnt, megrendül. És ha ő azt akarja, hogy éppen ott rendüljön meg, akkor az éppen ott rendül meg. És ha ő azt akarja, hogy a földrengés ne temesse maga alá a foglyokat és a börtönőrt, akkor nem temeti maga alá… Mert Isten szerettei ezt a börtönőrt, szereti Pált, szereti Szilászt, szerette Galileit, szerette Jókait, szerette Jókai országát és talán minket is szeret, bármilyenek is vagyunk.

Higgyük, hogy Isten felénk is odapillant, ránk is odanéz! Odanéz az érettségizőkre, odanéz életünk romhalmazaira, és nem a dózert küldi, hanem meglátja a lehetőségeket, és figyel - még a legkisebb rezgésekre is.

Eppur si muove! És mégis mozog a föld!  Mozog, mert az Isten mozgatja. 

Heinrichs Eszter

Ha nincs a vírusos időszak, akkor a fenti gondolatok, vagy azokhoz hasonlóak, vagy valami teljesen más hangzott volna el Ágfalván és Bánfalván, 2020. május 10-én az ApCsel 16, 25-34 alapján.