Békesség nektek...!
Békesség nektek...
Fekete István írja: "Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."
Ilyen ez a falu is, ilyen ez temető is… Őszi, bánatos, álomra készülő, de mégis ragyogó… Ebben a különleges hangulatú, gyönyörűséges ágfalvi sírkertben - a sokféle bennünk kavargó érzés között - most elsősorban békességet kívánok mindannyiunknak... Azt, hogy álljon meg közöttünk Jézus a maga csodálatos módján, és köszöntsön bennünket azokkal a szavakkal, amelyekkel kétezer évvel ezelőtt is tudott reményt adni, tudott simogatni, tudott könnyeket letörölni… Jöjjön ide közénk, és mondja nekünk is: - “Békesség nektek!”
Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Jézus feltámadása után odament a tanítványokhoz, megmutatta kezét és oldalát, megmutatta a sebek helyét és szűkszavúan csak ennyit mondott: Békesség nektek!
Mondhatta volna azt is: Jaj nektek! Mit tettetek? Miattatok vannak itt a sebek, miattatok áll a bál a mennyben! Hát hogy bántatok velem?
Jézus azonban nem ezt mondta. Nem. Jézus megállt, kinyújtotta kezét, végignézett a viharvert csapaton, és így szólt: “Békesség nektek!”
“Békesség nektek!” Nézzétek, az Isten békét kötött veletek… Nézzétek! Elhoztam közétek az Isten országát és annak békességét! Azt a békességet, amit senki, de senki más nem adhat meg nektek…
Jézus csodálatos ajándékként az ő békéjét és békességét hozta el közénk. Ide, Ágfalvára is. Elhozta a temetőbe, elhozta a bánatos emberekhez, elhozta a gyászolókhoz. Elhozta, és reménység szerint újra és újra elhozza hozzánk is… Hallgassuk és figyeljünk rá, akkor talán mi is meghalljuk gyógyító szavait: „Békesség nektek!“
Békesség nektek, viharvert csapat, békesség nektek, Ágfalviak! Velem újra kezdhettek... Tőlem reménységet kaphattok, még itt a sírok között is…
Ennek a békességnek persze nagy ára van. Jézus sebei és Jézus halála. Azért is ekkora kincs ez a békesség…, azért is ekkora kincs az a reménység, hogy úgy állhatunk meg szeretteink sírjánál, hogy tudjuk és hisszük, van tovább… Mindig van tovább…
Békesség nektek kedves Ágfalviak, szól hozzánk ma az evangélium. Vigyétek, vigyük ezt a békességet tovább! Vigyük a sírokhoz! Vigyük el otthonainkba! Vigyük el a gyülekezetbe! Vigyük a munkahelyünkre! Vigyük el, “mentsük el” gondolatainkba! Legyen és maradjon velünk az a békesség, amelyről Jézus beszél!
Ő pedig, álljon meg ma is közöttünk! Ne hagyjon minket magunkra félelmeinkkel és bizonytalanságainkkal, hanem álljon meg Ágfalván is, és álljon meg az összes temetőben, ahol "enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása… " Látogasson meg minket, és mondja, kiáltsa bele az életünkbe: BÉKESSÉG NÉKTEK!
Heinrichs Eszter
(Elhangzott az ágfalvi temetőben 2020. november elsején.)
