Menthetetlen karácsony? Menthetetlenül karácsony... - Vasárnapi tűnődések II./5.

Már csak karnyújtásnyira van tőlünk az az ünnep, ami a keresztény világban szinte mindenkit megérint: hívőt, hitetlent, szegényt, gazdagot, gyereket, felnőttet, öreget... Ez az ünnep most egy olyan élethelyzetben talál minket, amit egy évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni. Maszkok mögé bújva, egymást alig-alig megérintve kommunikálunk, idős szeretteink miatt aggódunk.  Olyannyira, hogy sokan közülük egyedül fognak ünnepelni is.  Más lesz ez az ünnep, mint amit megszoktunk. Gyülekezetünkben is. Szentestén szabadtéren leszünk, azt követően pedig bizonytalan ideig zárva lesznek a templomajtók. Ilyen még nem volt, mióta állnak templomaink. Még a nagy háborúk idején sem.

Sokan és sokféleképpen tervezgették előre - nem csak a gazdasági ágazatokban, a kereskedelemben vagy a vendéglátóiparban, hanem - az egyházban is, hogy miként menthetnék meg a karácsonyt. Az istentiszteleteket, az ilyenkor szokások bájos gyerekműsorokat, az úrvacsorát... Egyházi rendelkezéseink értelmében ezen a karácsonyon nem lehetséges sem az éneklés, sem a gyerekműsor, sem az úrvacsoraosztás... Milyen karácsony lesz ez az idei? Hogyan menthetnénk meg az ünnepet?

Kérdezzünk tovább! Tényleg nekünk kell megmentenünk a karácsonyt? Tényleg mindennek úgy kell lennie, ahogy megszoktuk, ahogy eddig volt? 

Nem. Nem kell. Nem kell görcsösen ragaszkodnunk semmihez, hiszen nem az a dolgunk, hogy megmentsük a karácsonyt...  Az nem a mi dolgunk. Mentse meg karácsonyunkat az, aki karácsonyt nekünk ajándékozta, aki ezt jó előre kigondolta – betlehemestül, istállóstul, bárányostul, kisbocistól, szamarastól... Mentse meg az a Jóisten a karácsonyunkat, aki 2000 évvel ezelőtt annyira, de annyira szeretett minket - a még gondolatban sem lévő mai karácsonyvárókat is -, hogy egyszülött fiát adta.

Ez a Fiúisten és a karácsonyi csoda az, ami megment, megmenthet minket! Ne aggodalmaskodjunk annyit az ünnep miatt! Ami emberi, az sosem lesz tökéletes. Bízzuk ezt a karácsonyt is - minden gondjával és aggodalmával - annak az Istennek a kezébe, aki karácsonyi szeretettel szeret minket!

Az első karácsony is egyszerű volt. Nem biztos, hogy olyan tiszta volt a szalma és olyan helyes a boci vagy a bárány, ahogyan azt manapság ábrázolják. És milyen lehetett az a szülés ott az istállóban...?

Nem nekünk kell megmenteni a karácsonyt! A karácsonyi csoda az, ami megmenthet, ami jobbá tehet, és ami reménységet adhat. Még ebben a „víruslepte” időszakban is. Még a kórházakban is. Még a nyomorúságos szociális intézetekben is. Még a halálos ágyaknál is. Még a temetőkben is.
Ezt a csodát nem lehet pénzzel megvenni vagy ajándékhegyekkel kiváltani. Ez a csoda ajándék a számunkra. Kaptuk.
Fogadjuk hát örömmel, hittel, szeretettel..., mert ez a sokak által menthetetlennek titulált különleges karácsony - menthetetlenül közeledik.