Boldog, félelemmentes karácsonyt!
Jn 7, 28-29
Egy kedves barátnőm és párja a napokban örökbefogadhatott egy kisbabát. Egy csodaszép kisfiút. Ők is, környezetük is teljes meghatottsággal csodálják a majdnem négy kilós kis gyönyörűséget. Én is elmorzsoltam néhány könnycseppet, amikor végignéztem a kis videót, amit kaptam tőlük – az idei év egyik legszebb karácsonyi ajándékaként. A kicsi - messziről, ki tudja honnan jött - Levi baba érkezése sokunkat meghatott.
Úgy gondolom, egy újszülött gyermek valahogy mindenkiből csupa jó érzést vált ki. Elcsendesedünk mellette, figyeljük a rezdüléseit, óhaját, sóhaját. Valahogy más lesz a világ, ha egy ilyen magatehetetlen, aprócska lény van a közelünkben...
2000 éve egy ilyen aprócska ember érkezett a világba. Ő is magatehetetlen volt, ő is gondoskodásra szorult, ő is ugyanolyan ember volt, mint Levi baba, vagy, mint más babák, mégis mindent megváltoztatott a születése. Még azt is elérte, hogy a vírus ellenére ma ilyen sokan összejöttünk, még azt is, hogy ezer meg egy katedrálist és templomot építettek neki az akkori nyomorúságos istálló helyett, még azt is, hogy kétezer év után legtöbb embert megérint és meghat az ő születésének ténye. Ragadjon magával Jézus születésének valósága minket is! És érintsen meg bennünket is annyira, hogy - az édes kisbabán túl - meglássuk Jézusban azt az Istenfiút is, aki nem csak szentestéink vendége, hanem hétköznapjaink, rossz napjaink, szomorúságaink reménysége is! Mert ő két évezred múltán is itt akar lenni velünk. Nem csak szenteste, nem csak karácsonykor, nem csak a templomban, hanem mindig és mindenütt...
Sokan kérdezték az elmúlt hetekben, hogy mi lesz a szentesti istentiszteletekkel. Aztán valakivel beszélgetve az is szóba került, hogy a járvány miatt húsvétkor is zárva volt a templom. Tényleg? Csodálkozott az illető.
Ahogy a kicsiny gyermek Jézus felnőtt, növekedjünk vele mi is hitben és szeretetben, ne csak szenteste, hanem a húsvéti csoda titkát is keresve...
Hiszem, hogy Isten különös szeretetének jele, hogy drága kicsiny gyermek képében küldte el hozzánk a Fiát. Minden bizonnyal azért így, hogy könnyebben tudjuk őt befogadni és elfogadni. Ragadjuk meg karácsonykor ezt a szent időt! Nézzünk bele a jászolba, aztán azon túlra is! Jól figyeljünk, és talán abból is megértünk majd néhány foszlányt, hogy a meseszerűnek tűnő díszletek között az Isten küldötte, a Messiás van. Jézus Krisztus, aki azért jött, hogy mindannyiunknak, Levi babáknak, gyermekeknek, fiataloknak, idősnek, hívőknek és nem hívőknek hirdesse, ő nem csak azért van itt, hogy szent legyen a szentesténk, hanem elsősorban azért, hogy megszabadítson minket félelmeinktől, megkötözöttségünktől, a haláltól... Karácsonykor nem csak egy gyermek született, hanem Isten minket is gyermekeivé fogadott, ha úgy tetszik, adoptált bennünket is, mint Levi babát a szülei.
Ezen az ünnepen is szól az örömhír Isten gyermekeinek: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz…” (Lk 2,10).
Hát ne féljünk! Ne féljünk attól, mit hoz a holnap, ne féljünk a vírustól, ne féljünk Istentől, ne féljük egymástól... Félelemmentes, áldott karácsonyt kívánok!
Heinrichs Eszter
(Elhangzott – valami ilyesmi – Sopronbánfalván és Ágfalván 2020. december 24-én a Jn 7, 28-29 alapján.)
