Szivárvány - Vasárnapi tűnődések - II./6.

Néhány év vagy évtized múlva számos tudományág képviselőinek komoly kutatási terület lesz ez a mi karanténban eltöltött időszakunk. Hogyan éltünk? Hogyan vásároltunk? Hogyan oktattunk? Mennyire volt intenzív az otthontanulás? Mennyit lehetett spórolni az online meetingek megrendezésével? Mennyire emelkedett az összezártság miatt a válások száma? Milyen hatása volt az egyházi életre, a környezetvédelemre, a szolgáltatásokra, a sportra, a kereskedelemre, a beruházásokra és számos más dologra ez a különös időszak?

Jó, ha időről időre magunkra vonatkozóan is felteszünk hasonló kérdéseket. Miben változtunk? Hogyan alakultak a kapcsolataink? Milyen irányt vett az életünk? Mi az, ami fontossá vált, mi az, amit el tudtunk engedni?

Egy olyan igeszakasz kerül elénk, ami a bibliai idők legjelentősebb és legismertebb karanténjának a záró mozzanatait mutatja be. Noé bárkájáról van szó, ahonnan nyolc ember szállt ki. Meg számos állat. A gyerekbibliák és a rajzfilmek végtelenül kedvesen ábrázolják azt a jelenetet. A képeken harsogó zöld a fű, tele színes virággal, szaladgáló őzikékkel, cuki bárányokkal... Én ennél egy kicsit realisztikusabban képzelem el a történést. Szerintem, amikor ez a sok-sok élőlény elhagyta a monumentális építményt, nem volt a helyzet ilyen idilli. Minden bizonnyal tocsogtak a sárban, bűzlöttek, éhesek, szomjasok és elcsigázottak voltak, és döbbenten nézték a változást. Az eltűnt épületeket, a pusztaságot, az addigra már penészes és korhadt bárkát... Mégis, Noénak az volt az első, hogy oltárt épített, ahol köszönetet mondott Istennek a megmenekülésükért. Isten pedig megígérte, hogy nekik adja mindazt, amit látnak, az összes növényt és állatot. És mást is mondott. Azt, hogy szövetséget köt velük: „Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt (...) szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek.”
Olyan szépek ezek a mondatok, olyan gyönyörű és olyan bíztató még ma is ez a réges régi ígéret! Hiszen tényleg nem pusztította el Isten még ezt a világot - sem özönvíz, sem éhínség, sem világháború, sem atombomba, sem a koronavírus... által! És figyeljük arra is, hogy nem csak „le lett papírozva” az ígéret, hanem a Jóisten valami csodálatosat, valami színeset, valami tökéletes ívűt és nagyszabásút még hozzá is tett... Az ígéret mellé festett az égre egy szivárványt is, annak jelül, hogy nem feledkezik meg a szövetségről. Így zárult Noé karanténja. Szivárvánnyal, szövegséggel és egy hatalmas ígérettel.

Egyre türelmetlenebbül várjuk mi is ennek a vírusos időszaknak a végét, hiszen annyi, de annyi minden megváltozott körülöttünk... És a változásokra sokféleképpen reagálunk. Ciki, nem ciki, bevallom, hogy én ebben a vírusos időszakban vásároltam magamnak egy csomó színes kis „vackot”. Az egyik csomagküldő cég fiatal futárja, annyiszor megfordult tavaly az ágfalvi parókia környékén, hogy már Sopron-szerte is bárhol megismer, és ha hoz valamit, fülig érő szájjal mindig megkérdezi, hogy fülbevaló vagy sapka van-e a csomagban... Meg azt, hogy milyen színű...

Noé történetét olvasva az az egyik legjobb hír számomra, hogy a Jóisten is szereti a színeket. És ennek nem azért örülök, mert így megerősítést kapok a fülbevaló- és sapkavásárlásaim kapcsán, hanem azért, mert  jó tudni és tudatosítani azt, hogy  Isten ilyen színesnek, ilyen szivárványszínűnek, ilyen tarka-barkának szereti ezt a világot... Annak ellenére is, hogy mi gyakran kétpólusúnak, fekete-fehérnek látjuk, és borzasztóan nehezen tanuljuk, hogy még a szürkének is ezeregy árnyalata van.

Vegyünk észre, hogy ez a világ - és benne a mi kis világunk - minden baja és gondja ellenére színes! Méghozzá azért, mert az Isten színesnek teremtette.

Tegye színessé, tegye örömtelivé ezt a mi pandémiás időszakunkat is! És juttassa eszünkbe újra meg újra az ő ígéreteit! A Jézus Krisztusban beteljesültet is és a Noé által kapottat is!

Ha pedig megfeledkeznénk ezekről, küldjön nekünk szivárványokat! Gyönyörű ívűeket, színeseket...

Heinrichs Eszter

Valami hasonló, vagy valami teljesen más hangzott volna el Ágfalván és Sopronbánfalván 2021. janár 10-én, I.Móz 9, 12-16 alapján.

Fotó: Mácsár Andrea