Bényei József: Minden élő

Ha többé nem lesz egyebed,
őrizd az üres kék eget.
Ha mindenki magadra hagy:
bámuld a szálló madarat,

halni lebegő levelek
táncát a sárga fű felett,
kitartó dongó darazsak
röptét a tört cserép alatt,

bámuld a hangyakaraván
útját a kerti Szaharán,
tanuld meg konok rendjüket,
mind otthonába siet.

A rigóknál is láthatod:
legelnek fénylő harmatot,
s a félrefordított fejek
talán feléd biccentenek.

Tanuld meg: ez a dolgod itt:
lesni szép moccanásait
minden élőnek. Van csoda – 
s nem leszel egyedül soha.

(Fotó: Pölcz Klaudia, Sopron)