Mese az orosz "begyüvetelről"...

Van nekünk egy családi anekdotánk az „orosz begyüvetelről”, azaz arról az időszakról, amikor orosz katonák lepték el nagyszüleim faluját, Hegyfalut. Gyermekkoromban vagy ezerszer hallottam ezt a történetet, aminek része volt a szénapadlás, ahová a lányokat bújtatták, az aranyóra, amit elvittek a ruszkik, meg még a báró fürdőkádja is, ami alá dédnagyapám elbújt, amikor lőttek.

Ez volt az én mesém, amit soha nem untam meg, és amit egy kicsit mindig tovább tudott színezni nagyanyám. Egyszer ez a mese mentette meg a meglehetősen nagyra növekedett családi konfliktusunkat. Amikor sem befogadni, sem elfogadni nem tudtunk egy új rokont. Nagyanyámnak viszont nagy volt a köténye, és maga mellé ültette a lánykát, aztán elmesélte neki többek között „az orosz begyüvetelt” is. Az én mesémet. Amiről azt hittem, hogy csakis az enyém. Nekem ez akkor rosszabbul esett, mint ha a házát íratta volna rá. Hetekig nem tértem magamhoz. De hatalmas tanulság volt. Megértette velem ezt a jézusi mondatot: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

Nagyanyám már nem él, a ráncok azonban kisimultak, mert azóta én is tanulgatom: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

Legyen velünk a Jóisten konfliktusokat gyógyító, békét teremtő, „nagy köténnyel rendelkező” emberek által is. És tanítson minket feledni, elengedni, megbocsátani, avagy békét teremteni.

Heinrichs Eszter

Megjelent az Örömüzenet című kiadványban, a június 6-i igék magyarázataként.