Naszvadi Judith: Ahol minden elcsitul

Ennek kacska volt a lába,
Az a fél combját forrázta le,
Ennek a fia ott maradt Szibériába’,
Amaz tanyáról költözött be.

Ez itt folyton szidta az asszonyt,
Az meg elitta egy egész ház árát,
Emez örökké verte a blattot,
Amaz angyalként zenélt hárfán.

Ennek meghalt az összes gyereke,
Annak két lánya volt – pap létire,
Azt agyonzúzta a vonat kereke,
Ez a végén nem emlékezett már semmire.

Ez a kacska lábút szerette,
Mégis az iszákos lett a férje,
Emez a falu kurváját vette el,
Az anyja hiába átkozta meg érte.

Az elsőként lépett be a pártba,
Ez sohasem mormolt imát,
Annak a fején maradt a párta,
Amaz látta még az utolsó királyt.

Azok szomszédok voltak régen is,
Dühösen pöröltek a kerítésen át.
A szabad szél ma összekeveri
Fakuló emlékük porát.