Tóth Krisztina: Magnak jó lesz

Rákos apám
dühödten gyomlál a kertben.
Óriási hasán áthajolva
ül a sámlin és vastag, fekete gyökereket
húz ki a zsíros földből.

Rákos apám
álmatlan bolyong a házban.
Kimegy a konyhába, szétnéz,
feldönt ezt-azt, gyújtogatja a villanyokat,
szétnyom egy alvó pókot.

Rákos apám
semmit se bír már megenni.
Tányérra tesz két nápolyit,
visszahanyatlik, kapcsolgatja a tévét,

főzős műsorokat néz.

Rákos apám
hajdani uszodákra gondol.
Beszélek hozzá, másfelé néz.
Fontos a ritmus, dünnyög, bírni a távot,

mint a Hosszú Katinka.

Rákos apám
karján a szeplők feldagadnak.
Ettől a kéztől féltem.
Kiskanalat rak szépen a kávém mellé,

három kockacukorral.

Rákos apám

rendet tesz a fiókban.
Gyógyszereket pakolgat,
számolja, melyikből hány fogyott el,
mit kell majd feliratni.

Rákos apám
a virágágyás mellé telepszik.

Elszáradt fejecskéjük pofozza,
jó lesz magnak, nyújtja a tenyerét, ezt
vidd, és szórd el az ősszel!