Nézz fel!
Emeld fel tekintetedet, és nézz körül! Ézsaiás 49,18
A naptári év első hittanóráin, amikor már túl voltunk a „minek jöttünk iskolába…“ és a „ki mit kapott karácsonyra “ körökön, előkerültek a szünet legszebb élményei is. Szinte minden csoportban volt egy-egy álmodozó tekintetű gyermek, aki a tüzijátékot és a gyönyörű szilveszteri fényeket említette. Meglepődtem, mert engem kifejezetten idegesít ez a hangos és költséges szórakozás, de mosolyogva végighallgattam a gyerekeket, hiszen az én családomban is akadnak bőven, akik tátott szájjal bámulják ezt a fajta „égi csodát“…
Karácsony ünnepén még a tüzijátékoknál is nagyobb csodának lehettünk tanúi. Karácsonykor megnyílt az ég, megszületett az Isten fia. Emeljük fel hát tekintetünket, emeljük fel szívünket - hirdeti jó kétezer év óta az egyház -, és nézzünk fel! Bámuljuk a csodát – akár a gyerekek, akár még tátott szájjal is… Hiszen karácsony csodája még a tüzijátékoknál is feljebb vonzza a tekintetünket. Nézzünk fel! És ne csak a plafont lássuk fejünk felett, hanem nézzünk a tüzijátékok irányába, de még azon is túlra! És lássuk meg újra és újra, hogy szerető Istenünk van, aki kisgyermekként jelent meg a világban, méghozzá azért, hogy nekünk jó legyen! Sokkal jobb...! Ezért nyílt meg az ég, és ezért született meg karácsonykor az Isten fia!
Ézsaiás próféta – jóval Jézus előtt – ezt írta: „Emeld fel tekintetedet, és nézz körül!“ Emeljük fel mi is a tekintetünket, mert ha csak az orrunkig látunk, ha csak magunk elé bámulunk, megijedünk az akadályokat, a problémákat, a hiányokat és a nyomorúságokat látva… Emeljük hát fel egy kicsit magasabbra a tekintetünket! És még egy kicsit magasabbra…! :))) Ha így teszünk, akkor egészen bizonyosan más perspektívából látszanak majd a gondok és az ilyen-olyan bajok is…
„Emeld fel tekintetedet, és nézz körül!“ - írja Ézsaiás. A Szentírás ezen üzenetévell szemben annyi, de annyi minden van, ami lehúz minket, és ezt sugallja: Ne nézz fel! Jó neked itt is…, hiszen kényelmes…, hiszen ezt ismered, ezt szoktad meg…
Ne nézz fel! Ez a címe egy mostanság a Netflix-en futó filmnek is. Ne nézz fel! Ne nézz fel, hogy ne vedd észre a közeledő veszélyt!... Nem fogom elmesélni a filmet, csak annyit mondanék róla, hogy az alkotás - az ostoba, nemtörődöm- emberiséget mutatja be, amely nem akar felnézni, nem akar irányt váltani, mert nincs jövőképe, és mert ez így kényelmes…
Ma azért vagyunk itt, hogy felfelé emeljük tekintetünket. Sőt, azért, mert van Valaki, aki feljebb akarja emelni a tekintetünket. Még a tüzijátékok fényénél is magasabbra… A gondjainkon túlra… A félelmeinken túlra… A hétköznapokon, az aggodalmainkon, a megszokott, vagy éppen eddig jónak gondolt dolgainkon is túlra. Ezért nézz fel! Nézzünk fel! Felfelé… A csillagokon is túlra, ahol egy olyan Isten lakik, aki megnyitotta az eget, és aki karácsonykor azért küldte Jézust a földre, hogy segítsen felemelni a tekintetünket...
Tanulgatnunk kell ezt a felfelé tartó irányt! Valahogy úgy kellene ezt tennünk, ahogy Nemes Nagy Ágnes fogalmazta meg a Térden című költeményében:
„Szívemben mindig térdelek.
De nem letérdelek, ne hidd:
föl, föl, föltérdelek.“
Tanuljuk mi is ezt a felfelé térdelést! Első lépésként talán azzal kezdjük, amit a próféta üzen:
Nézz fel! “Emeld fel tekintetedet, és nézz körül!”
Heinrichs Eszter
(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván, családi istentiszteleten – 2022. január 9-én Ézs 49, 18 alapján.)
