Virágvasárnapi gondolatok a kitelepítés 76. évfordulóján

Závada Pál kortárs magyar írónak jelent meg két évvel ezelőtt egy könyve, Wanderer címmel. Az elbeszélés egy vándor – különböző idősíkonkon átívelő - utazásán keresztül mutatja be a valaha németek lakta Budaörs életét és sorsát. A Wanderer ezen a településen jár-kel, beszélget, vissza-visszatér és anekdotázik. És közben szomorkásan, mégis szórakoztatóan és mindemellett nagy-nagy szeretettel bemutatja a németek ünnepeit, hétköznapjait, örömeit és bánatait. Beszél a bortermelésről, a pestis- és filoxérajárványról, a gyönyörű népviseletükről, a templomépítőkről, temetőkről, az itt élők munkaszeretetéről és munkabírásáról. Itt hadd idézzek egy mondatot a könyvből, ami szerintem a mi németjeinkre is igaz volt: >>Talán azt sikerül legnehezebben megértetnünk a közel, s távol lévőkkel, hogy mit jelent nekünk a munka. Ők – a nem németek - úgy gondolkodnak, hogy muszáj néha dolgozni, ha nem akarunk éhen halni. Mi pedig – de nem érti ezt senki más – épp ellenkezőleg. Akkor szenvednénk csak igazán, ha tétlenségre lennénk kárhoztatva. Mi úgy gondoljuk, hogy nem a szórakozás van munkálkodással elrontva, hanem a munka van bearanyozva énekkel, itallal, tánccal – mert a munka a legnemesebb, annak igazán kijár az aranyozás.<<

Aztán ezeknek a dolgos németeknek 1946-ban borzasztó dolgokkal kellett szembesülniük. Így írja Závada: >>Amikor még csak éppen utána voltunk a háborúnak, a fölbolydult, megzavarodott piacon, utcákon, boltokban, ahol csak emberek összeverődtek, tanácstalan, tépelődő találgatásokat lehetett hallani már napok óta. … Ugyan, nevetséges!, hogy minálunk?!

És akkor ott abban a budaörsi kocsmában elhangzik egy kérdés: Senki nem akadt még errefelé, aki kiállna és arra merészelne inteni, hogy ha most Magyarország is kitelepíti az itt élő németjeit, akkor tovább sújosbítja a magyarságnak azt az erkölcsi csődjét, amit a zsidóság tavalyi deportálása jelent?! Ennek az országnak, nézett körbe a söntés mellől az illető, végképp nincsen erkölcsi alapja ismét egy bűnbakképzéshez, német nemzetiségek kollektív megbüntetéséhez.<<

Aztán ír a megmaradt fotókról, a magára maradt temetőkről és a kiosztott német házakról... Ugye ismerős dolgok ezek mifelénk is?

Ha ez a vándor, ez a kedves Wanderer a Sopron környéki településeken járna, itt is idősíkokon át utazhatna, és szóbaelegyedhetne a mi valamikor itt élt németjeinkkel, hasonló könyvet írhatna róluk is, kiegészítve néhány bányászokról szóló történettel meg a 20. századi csempészhistóriákkal.

Kedves Tesvérek! Ma virágvasárnap van, a nagyhét kezdete. 76 évvel ezelőtt is ilyenkor készülődtek németjeink az ismeretlenbe. Még ők is hallották templomainkban a virágvasárnapi istentisztelet evangéliumát a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Jézusról, akit pálmaágakkal és hozsánnaénekekkel ünnepeltek. Azt azonban nem jegyezte fel a krónikás, hogy mit érezhettek ezek a ma nagyrészt már nem is élő egykori ágfalviak/bánfalviak a kitelepítés előtt egy héttel, azon a virágvasárnapi istentiszteleten… És annyi, de annyi mindent nem tudunk mi már ezekről az időkről… Nem tudjuk mit gondoltak minderről az akkori konfirmandusok, akik jópár héttel a tervezett ünnep előtt részesedtek konfirmáció áldásában… Nem tudjuk, mit érezhettek az öregek, akik itt élték le dolgos életüket... Nem tudjuk mit érezhettek a szerelmespárok, akiket elszakított a politika. Nem tudjuk, csak sejtjük, milyen is lehetett 1946 virágvasárnapja. Bizonyosan hullottak a könnyek, remegetek térdek és kezek, és vágni lehett a feszültséget… Azonban azon a napon, azokban a szörnyű napokban is megszólalt az az evangélium. Az az örömhír, ami szól már kétezer éve. Megszólalt, hogy vigaszaljon, megszólalt, hogy reményt adjon, megszólalt, mert a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Jézusnak akkoris és most is üzenete van. Azt üzeni, hogy ne féljetek! Ne féljetek, amikor nem tudjátok mit hoz a jövő! Ne féljetek, ha nem érteitek az élet dolgait! Ne féljetek…, én veletek vagyok minden napon…! Ne féljtek, mert én megérkeztem Jeruzsálembe, Ágfalvára, Bánfalvára, Sopronba, ebbe a beteg, háborútól, gyűlölettől sújtott világba. Ne féljetek, én itt vagyok…

Reménység szerint segítettek a vigasztaló szavak az akkoriban félelmekkel küzdőknek is. És segítsenek ma is, 2022 virágvasárnapján is! Segítsen nekünk ma is az az evangéliumi üzenet, hogy Jézus, aki 33 éven át földi vándor, “Wanderer” volt, megérkezett Jeruzsálembe, hogy beteljesüljenek az Írások. Megérkezett, hogy kereszthalált haljon, megérkezett, hogy szenvedjen, és megérkezett, hogy feltámadásával reménységet hozzon.

Olyan reménységet, amilyent senki más nem tud adni, hiszen virágvasárnap és húsvét üzenete, hogy mindig van tovább… Talán nem úgy, ahogy elképzeljünk, de mindig vannak távlatok és perspektívák. A halálon túl is, a nem érthető, fájdalmas dolgokon túl is, a kitelepítésen túl is…

Az idézett könyv azzal zárul, hogy a vándor, ez a mindent jól megfigyelő Wanderer – jól öltözötten, Peugeot-val visszatér egy kis időre szülőhazájába nyugatról.
Ugye el tudjuk képzelni, ugye láttunk ilyent mi is, ahogyan egy-egy ilyen vándor behunyt szemmel sétál az itt maradt házak, szőlők és borospincék között… Aztán a könyv utolsó lapjain azt olvashatjuk, hogy “ezekben az évtizedekben a Wanderer legszívesebben mégiscsak a temetők utcája, a Nefelejcs felé vette útját (…), a vén sírkertekben sétált is, és legtöbbször úgy telepedett le, hogy láthassa a kő hegyi kápolnát.”

A mi - időről időre - visszatérő vándorlásra kényszerített németjeink is valahogy így voltak… Hazatérve mentek a temetőbe, bóklásztak az utcákon, és ha tehették, bejöttek a templomba.

Már évek óta nem jönnek, hiszen több, mint hetven év elteltével legtöbben egy égi országban bóklásznak, és ott mesélik vagy hallgatják a régi történeteket… Reménység szerint attól a földön vándorló Jézustól is, aki kétezer év óta hirdeti a maga egyszerűségében - szamárcsikó hátán, templomokban, utcákon, házak között - németeknek és magyaroknak egyaránt: Ne félj! Eljöttem közétek… Ne félj! Itt vagyok. Ne félj! Tudom a választ a titkokra és a kérdéseidre is… Ne félj, mert én feltámadtam, hogy velem együtt – egy Ágfalvánál és Bánfalvánál is csodálatosabb helyen - ti is örökké éljetek…

Heinrichs Eszter

(Elhangzott 2022. április 10-én Ágfalván és Bánfalván a németek elűzetésének 76. évfordulóján tartott istentiszteleteken Jn 17, 12-19 alapján.)