Útravaló

Véget ért a 2022-es, hatvan fős hittantáborunk. Sok-sok élménnyel, szeretett, megszokott helyszínekkel, évek óta először újra ausztriai standolással, hatalmas biciklizésekkel, bátorságpróbákkal.

Talán a legemlékezetesebb bátorságpróba az volt, hogy felmentünk a templom padlására, és ott a gerendákon járva néztük meg a leendő bagolyládánk helyét. Azért is volt ez olyan érdekes és izgalmas, mert egy olyan helyre jutottuk fel, ami máskor láthatatlan, ami magasan van, aminek a látványát szokni kell, és persze azért, mert ott ezidáig alig-alig járt valaki közülünk.
És nem a templom padlása volt az egyetlen ismeretlen hely, ahová eljutottunk. Én azt hiszem, hogy még a poros padlásnál is érdekesebb volt az az út, amit megtettünk önmagunk felé. Talán azzal is, hogy eljöttetek egy olyan szokatlan nevű helyre, amit úgy hívnak, hittantábor. Nem sporttábor, nem vándortábor, nem lovas- vagy tánctábor, hanem hittantábor. És itt a hittantáborban arról gondolkodtunk közösen, hogy ki az erős ember. Sámson, aki olyan erős volt, hogy több száz filiszteust legyőzött egymaga? Dávid, aki egy kis parittyával megölte a hatalmas Góliátot? Jób, aki mindvégig kitartott? József, aki hitt az angyalnak, és Mária és Jézus mellett végig járta azt az utat, ami több szempontból is nagyon nehéz lehetett számára... Vagy Pál apostol, akinek tövis, valamiféle betegség adatott a testébe, és mégis csodás dolgokat tudott véghez vinni...

Ezekkel a bibliai szereplőkkel együtt eljutottunk a saját erőnk feltérképezéséhez is... Szükségünk volt a hét során a fizikai erőnlétünkre is, de ennél talán sokkal fontosabb volt az, hogy le tudtuk tenni, egy kicsit félre tudtuk tenni, és le tudtuk írni egy kőre, majd az ágfalvi patakba tudtuk hajítani a félelmeinket. Legalább egy kis időre.

Azt remélem, hogy egy kicsit magunkba szívtuk a héten azt az érzést, hogy elég nekünk az, amink van. Mert rengeteg testi-lelki ajándékkal és erővel rendelkezünk mi is. És ha ehhez kérjük és megkapjuk azt a pluszt, amiért tudott könyörögni Sámson, Dávid, Jób, József és Pál apostol, akkor mi is nagyon-nagyon erősek leszünk. Ha hitünk és reménységünk van, akkor elképzelhetetlenül gazdagok és erősek vagyunk. Hát még így együtt. Hatvanan. Százan. Több százan... Egy gyülekezetben, egy hittel, az Isten áldásával, a kereszténység nagy családjának a részeként... Igen. Ez erőt tud adni.

Ha meg úgy éreznénk, hogy mégis elgyengülünk, ízlelgessük egy kicsit Pál apostol szavait: Elég neked az én kegyelmem... Igen. Elég.

Az „elég” az nyilván több mint a kevés, hiszen a kevés az nem elég. És ha egy kicsit belegondolunk, akkor megláthatjuk, hogy az „elég”, az nem csak elég, hanem több még a soknál is! Hiszen az elég, az pont annyi, amennyi kell! Egy megelégedett ember, akinek elég, amije van, sokkal boldogabb, mint egy telhetetlen, akinek mindig a sok, a több, a még több kell!

„Elég neked az én kegyelmem.” Mert pontosan annyit kapunk Isten kegyelméből, amennyi kell. És talán annyi erőt, annyi szeretetet, annyi örömet, annyi bátorságot is, ami elég ahhoz, hogy kibírjuk az élet nehéz pillanatait… A kegyelem viszont soha nem fogy el. „Elég neked az én kegyelmem…“ Még az erőtlenségben, még az örömtelen helyzetekben, még a félelmetes dolgok közepette is. Elég. Ha ezt tudjuk, mi is lehetünk Sámsonok, Dávidok, Jóbok, Józsefek és akár Pál apostol utódai is… Hiszen a kegyelem soha el nem fogy…

Van egy eléggé ismert, furcsa, szép imádság, vagy talán inkább vallomás, ami így hangzik:
Erőt kértem az Úrtól,
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, -
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, -
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem, -
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam, -
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Meghallgatta imádságomat!

Hallgassa meg a mi imáinkat is! És tanítgassa – magasságokban és mélységekben járva, - egy életen át: „Elég neked az én kegyelmem“. Ámen.

Heinrichs Eszter

(Elhangzott - I. Kor 12, 9 alapján - a 2022-es év nyári hittantáborának záróistentiszteletén, 2022. június 26-án, Ágalván és Sopronbánfalván.)