Örökség - Ágfalvi búcsú

Tegnap, a búcsúi, templomszentelési istentisztelet előtt egy kedves asszony odalépett hozzám, sugárzó szemekkel ránézett a templomra, és azt mondta: „Ez a mi ünnepünk. A miénk. 237 éve a miénk, ahogyan a hatalmas templom is."

Miután az asszony bement a templomba, jöttek még sokan. Gyerekek, fiatalok, idősek, népviseletesek, magyarok, németek… Jöttek, mert érezték és tudták ők is, hogy ez a mi ünnepünk.

És ünnepeltünk együtt. Gyerekek, fiatalok, idősek, népviseletesek, magyarok, németek, evangélikusok és nem evangélikusok. És amikor az oltár előtt végignéztem a gyülekezeten, azt éreztem, hogy ennek a közösségnek nem csak öröksége van, hanem jövője is. Azt, hogy ez a jövő hogyan fog kinézni, nem tudjuk. Az örökségünkkel, hitünkkel, az evangélikusságunkkal, a németséggel, a nyelvvel, a nemzetiséggel viszont – jó örökösként - kezdeni kell valamit. Meg kell őrizni, tovább kell adni, jól kell vele bánni…

Gondolatébresztőnek Vaskor Gréta Örökség című sorait szeretném idézni:

"A múltat apáink és nagyapáink hagyták ránk örökül, a mai napot mi hagyjuk örökül gyermekeinkre" (Párductekintetű Fridda; arab mese)

Mit hagyunk örökül?

Arany-ezüst, szivárvány szálakkal

szőni tovább a szőttest

mivel lehet?

Mit adunk tovább?

Bőséget, tartó élet-gyökeret?

Mit adunk tovább?

Utat, irányt, okos szívet és érző, bölcs eszet?

Mit hagyunk örökül?

Egységet? Tartó óvó kezet? Figyelmes, kíváncsi szemeket?

Nyitott érzékeny füleket?

Mit hagyunk örökül?

Árnyékok fényre hívni

még lehet?

Kaptunk örökül nehezet, terheket, sötét sarkokat, és szavakat,

sebzettek eleget,

de a mai napot mi hagyjuk örökül gyermekeinknek!

Ma mit adsz tovább?

Mondd, te mit hagysz örökül?"

Köszönet a csodálatos képekért Ferstl Róbertnek, és köszönet mindenkinek, aki megjelenésével és munkájával emelte az ünnep fényét. Isten áldja a templomépítők emlékét és örököseit!
Képek: https://agfalva.lutheran.hu/node/6721

H.E.