Jön már... Adventi gondolatok
1Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa. 2De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze és mint a ruhatisztítók lúgja. 3Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. 5Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküt tevők ellen, azok ellen, akik sanyargatják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a Seregek URa. 6Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! 7Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek URa. De ti ezt kérdezitek: Miből térjünk meg?
Van önnek unokája? Van önnek reménysége?
Egy rákbeteg hölgy mesélte el nemrégiben, hogy mielőtt az orvos közölte vele a diagnózist, megkérdezte tőle: - Van önnek unokája? Az igenlő válasz után ezt mondta neki: - Asszonyom, bármi következik is, soha-soha ne feledje, hogy van kiért élnie és harcolnia!
Kedves Olvasó! Önnek van unokája? Vagy úgy is kérdezhetném, önnek van reménysége? Van reménysége az előttünk álló adventi időszakra, karácsonyra, a téli napokra, vagy éppen a betegsége(k) kapcsán…?
És milyen reménység ez? Tudjuk-e, hogy ez a várakozzással teli időszak advent idején a legszentebb, legigazabb reménységet kínálja nekünk? Azt, ami túlmutat a bajokon, a betegségeken, a fűtésszámlákon és az ilyen-olyan konfliktusokon is.
Ezt a reménységet hirdeti egy régen élt próféta is az ószövetség utolsó lapjain, amikor azt írja: - „Eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is…”
Kire és mire várunk?
Malakiás próféta idején még Illés visszajövetelében reménykedtek. Aztán meg Keresztelő Jánosban. Mi pedig már tudjuk, hogy náluk sokkal-sokkal hatalmasabb úr érkezett a világba az első karácsonyon. Az a Jézus Krisztus látogatta meg népét, akire nem csak a próféták vártak, akinek nem csak a pásztorok, a háromkirályok és a karácsonyi történet kedves alakjai örültek, hanem akire mi is vágyunk és várunk. Jézus Krisztus, aki már megszületett, de mégis, mégis, újra és újra meg akar születni bennünk is és nekünk is…
Jön már, ígéri Malakiás, jön már, ígérik a szentírók, jön már, ígérik a papok, ígéri az egyház, de még a kirakatok és az adventi dekorációk is... Jön már… A kérdés az az, hogy várjuk-e őt igazán, és törődünk-e még azzal, hogy van valaki, aki meg akarja újítani az életünket…?
Milyen jó volna – legalább advent idején – néha, néha feltenni magunkban azt a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk…
Van önnek unokája? Van önnek reménysége, kedves olvasó?
Milyen jó volna mélyen magunkba nézni legalább ebben a szent időben! De jó is volna legalább magunknak megfogalmazni – talán csak egészen halkan -, hogy mi is az, amire várunk. Az e-mailek? A pályázati források? Az ilyen-olyan támogatások? Vagy tudunk-e az apró cseprő dolgainkon felülemelkedni, és várni arra, aki nálunknál is és a problémáinknál is sokkal hatalmasabb? Tudunk-e arra az Istenre várni, akiről azt írja Malakiás próféta, hogy olyan, mint az olvasztó tűz, vagy az ezüstöt tisztító mester… Milyen jó volna mostanság semmi, de semmi másra nem várni, csakis Isten ígéretére! Arra, hogy ő eljön, és ott lesz örömeinkben és bánatainkban, hétköznapjainkban és ünnepeinkben. Jelen lesz kórházainkban, templomainkban, intézeteinkben és otthonainkban is. Eljön, hogy olvasszon és tisztítson, ahogy a régen élt próféta írja. Hisszük-e, hogy meglátogat minket is? Hisszük-e, hogy talán már nem is aranyat vagy ezüstöt olvasztani és tisztítani jön, hanem a fagyos szívünk és a bepiszkolódott életünk miatt?
És könnyen megeshet, hogy – miközben bajainkra gyógyírt ad – kérdezni is fog bennünket…. Talán azt a kérdést is felteszi, amit a gyógyító ember: - Van önnek unokája…? Van önnek reménysége? Olyan, amilyenről Malakiás is, a próféták is és még annyian, de annyian szóltak…
“Íme már jön is…”
Malakiás idején is nagy összevisszaság uralkodott a világban. Nem véletlenül szól akkor és ott az az ígéret, ami most is felettébb aktuális: “Bizony én vagyok az Úr, aki nem változtam meg.”
A változatlan örök Isten meg akar érkezni ebbe a folyamatosan változó, beteg és csüggedt világba, és benne a mi kicsi kis világunkba is. És akár észrevesszük, akár nem, “íme, már jön is – mondja a Seregek Ura.” Jön közénk, hogy jelenlétével gyógyítson bennünket. A reménytelenségekből, a hitetlenségből, testi-lelki nyavalyáinkból. Hisszük-e ezt? Hisszük-e, hogy meg akar érkezni hozzánk is?
Kedves olvasó! Van önnek unokája? Van önnek reménysége? Adventi reménysége?
Heinrichs Eszter
(Megjelent az Evangélikus Élet 2022-es adventi számában.)
