Szentesti fénysugár

Hol volt, hol nem volt, messze-messze tájon élt egy szent ember, aki meg akarta ismerni az élet értelmét. Folyton-folyvást szent szavakon és ilyen-olyan bölcsességeken meditált, kutatta a titkokat. Egy napon az Úr teljesítette a kívánságát. A szent ember látomást kapott. Méghozzá arról, hogy a világ nem más, mint egy hatalmas, sötét barlang, ahol – a kijáratot keresve - tapogatódzva, bukdácsolva és egyre elkeseredettebben bolyonganak az emberek.
Aztán a barlangocskában valaki meggyújtott egy lámpást, ami egészen aprócska lánggal égett. Felcsillant a remény, hogy a fény segítségével kijutnak a barlangból. Kis idő múlva el is indultak a fényt tartó ember felé. Sokan voltak, összevissza tolongtak és lökdösődtek. Végül rátaláltak az egyetlen jó megoldásra: kézen fogták egymást és libasorba rendeződtek, hogy követni tudják a kicsi fénysugarat...

Es war einmal vor langer Zeit, da lebte ein heiliger Mann, der den Sinn des Lebens wissen wollte. Er meditierte unablässig über heilige Worte und diese und jene Weisheit und suchte nach Geheimnissen. Eines Tages erfüllte  Gott seinen Wunsch. In einer Vision sah er die Welt als eine riesige, dunkle Höhle, in der Menschen tastend, stolpernd und zunehmend verzweifelt nach einem Ausgang suchten. Bis jemand in der dunklen Höhle eine Laterne anzündete. Nun gab einen Hoffnungsschimmer, dass sie mit Hilfe des Lichts aus der Höhle herauskommen würden. Nach einer Weile machten sich aller auf den Weg zum Menschen mit der Laterne. Aber es waren zu viele Menschen, es gab ein heilloses Gedränge und Gestoße. Am Ende aber  fanden sie die einzig gute Lösung: Sie hielten sich an den Händen und gingen im Gänsemarsch, um dem kleinen Lichtstrahl zu folgen...

Valami ilyesmit kívánok magunknak erre az ünnepre! Azt, hogy megtaláljuk a helyünket a sorban. Azt, hogy rájöjjünk, hogy a sor, ahol állunk biztonságot, perspektívát, és reménységet ad!

Mert a karácsonyi csodába ez is belefér. Az, hogy ki-ki megtalálja a helyét a világban, és azt a sort, az olyan embereket is, akik a fény felé segítik őt.
Nem véletlenül ülünk most a templompadokban sem azok mellett, akik mellett éppen vagyunk. És az sem véletlen, hogy ki hol él, mivel foglalkozik.

So etwas wünsche ich auch uns für die Feiertage! Dass wir unseren Platz in einer Gemeinschaft finden, die Sicherheit, Perspektive und Hoffnung gibt!

Denn auch das gehört zum Weihnachtswunder. Dass jeder und jede Platz findet in dieser Welt und in einer Gemeinschaft von Menschen, die uns das Leben erhellen und zum Licht führen. Es ist ein Geschenk, dass wir jetzt neben uns (auf der Kirchenbank/ auf diesem Hof) jemanden finden, den Gott dorthin gestellt hat.

Hiszem, hogy az élet nagy dolgai nem a mi kezünkben vannak, hanem az Úristennél. Ő tudja, hogy melyik sorba állít minket. Ő az, aki fényt tud gyújtani barlangokban és istállókban is. És ő az, kinek hatalma akkora, hogy fényességet tud varázsolni templomainkban, otthonainkban, kórházainkban és szerte a világon. Ahhoz azonban, hogy az élet nagy dolgai számunkra is láthatóvá váljanak, az kell, hogy észrevegyük a fényességet, észrevegyük akkor is, ha az kicsike… Aztán pedig rendeződjünk sorba… A fény mögé, mellé, alá, vagy éppen oda, ahol a helyünk van, ahol a helyünkön érezzük magunkat. Ahol jó nekünk. Ahol olyanok ülnek mellettünk - ahogy ma is -, akik valamiért fontosak, és akik valamiért éppen ott vannak, ahol vannak. Talán ők is sokféle érzéssel, aggodalommal, és félelemmel jöttek ma ide. Fogjuk meg ezeknek az embereknek a kezét! Legalább gondolatban… És kövessük a fényességet! Azt a fényességet, azt a fényes hajnalcsillagot, ami nem csak a pásztoroknak és a háromkirályoknak jelent meg, hanem, amit áldott pillanatokban mi is észrevehetünk.

Die großen Dinge des Lebens liegen meist nicht in unseren Händen, sondern kommen von Gott. Wie auch unser Leben aussehen mag, er ist derjenige, der Höhlen und Ställe erhellen und erleuchten kann. Er kann Licht in unsere Kirchen, in unsere Häuser, in unsere Krankenhäuser und in jeden Winkel der Welt bringen.  Damit aber die großen Dinge des Lebens für uns sichtbar werden, müssen wir die Helligkeit erst einmal wahrnehmen, auch wenn es nur ein kleines Licht zu sein scheint. Zusammen mit anderen können wir sehen und auf das Licht achten lernen und dem Licht folgen.

Vielleicht sind sie heute auch mit vielen Gefühlen, Sorgen und Ängsten hierhergekommen.  Aber wir sind nicht allein. Wir können uns an den Händen fassen, zumindest in Gedanken...  Lasst und dem Licht nachgehen!  Der Helligkeit des Morgensterns, der nicht nur den Hirten und den Heiligen Drei Königen erschien, sondern den wir auch im eigenen Leben in besonderen Augenblicken wahrnehmen können.

Ez karácsony csodája. A fényesség, ami a legnagyobb nyomorúságban, a legutolsó kis istállóban és a legszomorúbb tekintetekben is világolni tud. A fényesség, a fényes hajnalcsillag, ami reménység szerint mindannyiunknak megjelenik, hiszen az Isten fia ezért született meg ebbe a sötét, beteg és nyomorult világba. Az értünk született Jézus szülessen meg bennünk is, jöjjön el közénk is, meleget, békességet, reménységet és fényességet hozva! Ámen.

Das ist das Wunder von Weihnachten. Der Glanz, der auch im größten Elend, im letzten Stall und in den traurigsten Blicken leuchten kann. Die Helligkeit, der strahlende Morgenstern, der hoffentlich uns allen erscheinen wird, denn dafür wurde der Sohn Gottes in diese dunkle, kranke und elende Welt hineingeboren. Möge der für uns geborene Jesus auch in uns geboren werden, zu uns kommen und Wärme, Frieden, Hoffnung und Helligkeit bringen! Amen.

(Elhangzott 2022 Szentestéjén - Ágfalván és Sopronbánfalván Jel 22,16 alapján. Predigt am Heiligabend 2022 in Agendorf und Wandorf  - Off 22,16)