Ne add fel! - Vasárnapi tűnődések

A héten sütöttem kenyeret. Kovászosat. Az elmúlt hetekben egész jól sikerültek a kenyérkéim, még azok a szép kis buborékok is megjelentek bennük, amikről „a nagykönyvek” írnak. Az utolsó sütésnél azonban elfelejtettem sót tenni a tésztába. Mikor erre rájöttem, már a szakajtókban várakoztak a szépen megformált alkotások. Persze, próbáltam menteni a menthetőt, de nem jártam nagy sikerrel. Só nélkül a kenyér – még ha kovászos is – nem az igazi.

Vannak olyan bibliai igeszakaszok és történetek – a kenyérről, a sóról vagy a kovászról -, amiket kívülről tudunk, és amik évek, évtizedek alatt szinte belénk ivódtak. Ilyen Jézusnak ez a mondata is: Ti vagytok a föld sója!
Minden bizonnyal számtalanszor hallottuk már ezeket a szavakat, mégis jó őket újra és újra ízlelgetni.

Jézus a só kapcsán olyan dologról beszél, ami bár kicsi, mégis alaposan megváltoztatja mindazt, amivel kapcsolatba kerül. A kenyeret, a földet, az egyházat vagy a világot.
Így év elején ez a rövid kis mondat valamiféle tükröt is tarthat elénk. Hiszen visszatekintve az elmúlt évre, és kitekintve 2023-ra, megkérdezhetjük: - Milyen az életünk? Van benne elég só? Meg tudtuk fűszerezni, élvezhetőbbé, fogyaszthatóbbá, jobbá tudtuk tenni azt, amit kellett?

Szeretem az Újragondoló blog szerzőjének írásait, és különösen tetszettek az újévi sorai a kitartó próbálkozásról: „Fogadd meg, hogy ebben az évben hűségesen folytatod azt, ami számodra a múlt évben fontos volt. Fogadd meg, hogy ugyanúgy kitartóan próbálkozol. Fogadd meg azt, hogy ebben az évben is tovább haladsz azon az úton, amelyen sok-sok kihívással megbirkóztál eddig is. Fogadd meg, hogy elkötelezett leszel, és nem adod fel ebben az évben sem.”
Talán ennyi nekünk is elég lesz... Az, hogy nem adjuk fel ..., hogy legalább próbálkozunk... Még akkor is, ha látszólag hatalmas akadályok tornyosulnak mindenfelé.
Ne add fel! Ne add fel 2023-ban sem azt, ami vagy, azt, ami meghatároz, azt, ami fontos, azt, ami sót és ízt ad az életednek! Mert a világ vagy - ahogy a szentírás fogalmaz - a föld ránk vár. Arra, hogy sók legyünk. Arra, hogy jók legyünk. Arra, hogy ott legyünk egymásnak. Arra, hogy segítsünk. Önmagunkon is, és mindenütt, ahol talán eddig is próbálkoztunk már.
És ez talán elég lesz. Ha meg nem, akkor bízhatunk benne, hogy a Jóisten, aki eddig is megadta a mindennapi kenyerünket – sóval és mindenféle rávalóval - ráadásként ad mellénk olyan embereket is, akik elkötelezettek, akik segíteni tudnak, vagy legalább próbálkoznak egy kicsit megsózni, szebbé, mosolygósabbá és jobbá tenni az életünket. És néhanapján még arra is figyelmeztetnek majd bennünket, hogy ne akarjunk mindig „túlpezsegni”, ne akarjunk valamit túlsózni, mert a világ történéseibe az is belefér, ha elrontjuk a kenyeret, ha hibázunk, ha megtorpanunk, ha nincsenek világmegváltó ötleteink, vagy nem tudjuk, hogyan tovább... Hiszen kicsik vagyunk. Parányi kis sószemcsék a nagy Isten kezében, aki akkor is adagolja a sót és az élethez szükséges fűszereket is, mikor mi azoknak igencsak híján vagyunk. Ezért volt karácsony, ezért született meg Jézus. Azért, hogy egy teljesen új ízt hozzon, hogy reményt adjon, hogy minket, haszontalan kis sószóróit a föld sójává tegyen.

Heinrichs Eszter Ágnes

(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2023. január 8-án a családi istentiszteleten Mt 5, 13-16 alapján.)