Naszvadi Judit: Velem álmodtál

Velem álmodtál.
Tudom, mert én pedig veled.
Egymás álmában tébláboltunk
félidegenen.
Nem láttam tisztán az arcodat.
Bizonytalan kontúrjaidat mégis
egyben tartotta a tudat,
hogy te vagy az
a furcsa szürke ing alatt.
Nem történt semmi érdekes.
Az irodámban ültél,
én csendben néztelek.
Olvastál. Nem láttam a könyvedet,
csak a lapozást.
Olyan jó, olyan természetes
volt ez a hosszú pillanat.
Az ajtó mögül lázas készülődés
zaja siettetett minket valahová.
Mégsem mozdultam.
Te sem mozdultál.
Inkább együtt olvadtunk a szürkén
derengő semmibe.
Veled álmodtam.
Velem álmodtál.