"...azért jött...II." - Tűnődések böjt második vasárnapjára
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." Lk 19,10
Az ötödikes hittanosaimmal már harmadik órája a tékozló, avagy az elveszett fiú példázatáról gondolkodunk. Magával ragad és fogva tart minket ez a gyönyörű történet, és valahogy nem akaródzik tovább menni... Egyrészt, mert fontos példázatról van szó, másrészt, mert újra és újra, szinte minden szereplőben magunkra ismerünk. Át tudjuk élni a tékozló fiú szabadságvágyát, az idősebb fiú féltékenységét, az apa szeretetét meg nagylelkűségét látva pedig rengeteg pozitív érzés meg gondolat ébred bennünk. Már három hete ennél a témánál vagyunk, de annyi titkot rejt ez a történet, hogy ha nem lenne még számos más anyag a tankönyvben, akkor is lenne témánk a példázat kapcsán júniusig...
Van egy irodalomtörténeti feljegyzés, amit az ötödikeseimnek még nem meséltem el, de megteszem most, mert számomra ez a - fiktív vagy valós - 20. századi történet egy kicsit folytatása az elveszett fiú példázatának is. Kafkáról, az íróról szól, aki – a legenda szerint - Berlin egyik utcácskájában találkozott egy síró kislánnyal. Odalépett hozzá, és megkérdezte tőle, hogy miért ilyen szomorú. A kislány azt válaszolta, azért, mert elvesztette kedvenc babáját. Kafka és a lány elkezdték együtt keresni a környéken a játékot, de sajnos nem jártak sikerrel. Kafka azt mondta, találkozzanak másnap is és folytassák a keresést.
Másnap, amikor továbbra sem találták a babát, Kafka elővett a zsebéből egy levelet, amiről azt mondta, a baba üzenete. Ez állt benne: "Kérlek, ne sírj, elmentem világot látni. Minden nap írok neked és beszámolok a kalandjaimról."
Kafka élete végéig minden áldott nap találkozott a lánnyal és újra meg újra felolvasott neki egy-egy levelet, amelyben a baba "beszámolt" a kalandjairól. A kislány nagyon boldog volt és izgalommal várta mindig a találkozást és a híreket szeretett babájától.
Aztán egy nap Kafka egy babával érkezett a találkozóra, amit egy levél kíséretében átadott a kislánynak. A levélben pedig az állt: "Megérkeztem".
A lány azt mondta, ez nem az ő babája, az ő babája másképp nézett ki. Az író átadott egy másik levelet is: "Az utazásaim megváltoztattak engem."- A kislány átölelte a babát szeretettel és hazavitte.
Az utazásaink minket is megváltoztatnak. És az ilyen utazásokhoz talán még a szobánkat sem kell elhagynunk... Lehet, hogy elég hozzá egy könyv, egy gondolat, egy ötödikes hittancsoport, egy baba, egy gyerek vagy egy beszélgetés. Ez a böjti időszak is utazásra hívogat minket. Az úti cél adott. Eljutni a húsvéti örömhírig, amely reménységet, találkozásokat és a megérkezés élményét adhatja számunkra. Kislányoknak, nagylányoknak, gyerekeknek, időseknek, mindannyiunknak.
Kísérjen bennünket ezen a különleges úton Jézus ígérete: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Az elveszett fiakat, az elveszettnek hitt embereket, az elvesztett célokat, reményeket, gyülekezeteket, gyülekezeti tagokat és még annyi, de annyi mindent, amiről mi már rég lemondtunk... Hát, jegyezzük meg jól Jézus szavait: -„... az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Minket is. A számunkra fontos dolgokat is. Ma is... Itt is...
Heinrichs Eszter
(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván, 2023. március 5-én, a családi istentiszteleteken Lk 19,10 alapján.)
