Ki hengeríti el...? - Igehirdetés húsvét vasárnapján

Az első osztályosokkal hittanórán elkészítettük Jézus sziklasírját. Nem papírból, nem gipszből vagy kőből, hanem zsemlékből. A zsemléket én sütöttem. Sír pedig úgy lett belőlük, hogy a gyerkőcök haraptak a zsemléjükből, megették az első falatokat, aztán pedig ujjacskáik segítségével kivájták a „sziklasír” belsejét... Azt, amit „kibányásztak” már nem fogyasztották el, hanem jól összegyúrták. Gyúrták-gyúrták, mígnem helyes kis gombóckák lettek belőlük. Ez lett a „kő”, amit aztán a lyukas „sziklasír” elé tettünk. Remek kis ókori sírhelyek készültek így a Fenyő téri iskola 1. c osztályában.
A gombóckák pedig, amikor húsvét vasárnapjához értünk a történetben, elkerültek a sírok elől, hiszen azt olvassuk a Szentírásban, hogy „a kő el volt hengerítve”...

Óra végén aztán ki-ki kezdhetett, amit akart a sírjával és a köveivel. Volt, aki összepakolta, hogy hazavigye, volt, aki megette, meg volt, aki a padszomszédjáét is megette...  El talán senki nem dobta.

Én pedig a csöppségeket elnézve azon gondolkodtam, hogy valahogy mi is így vagyunk a köveinkkel. Pakolgatjuk őket, újra meg újra, falatozunk belőlük, életünk részeivé váltak.
Pedig, de jó lenne félrelökni őket. A félelmeket, a sérelmeket, az évtizedek, netán generációk óta görgetett dolgokat...
Hát..., ma itt a lehetőség. Ma is itt van a lehetőség. Hiszen húsvét örömhíre akkora, hogy „az mindent visz”... Még a hatalmas kőtömböt is magával rántotta a sír elől... Akkora, de akkora csoda történt annál a sziklasírnál, hogy azóta sem: Jézus Krisztus feltámadt. Nem volt ott a sírban. Eltűnt. Aztán meg megjelent. A félelemtől rettegő tanítványoknak... A remegő asszonyoknak... A hitetlen Tamásoknak... A terheket, köveket cipelő embereknek...

Jézus mennybemenetele után pedig történt egy ennél is nagyobb csoda: Jézus jelenléte. Az, hogy Jézus azóta is jelen van a világban, jön-megy, megjelenik itt-ott. Ahová hívják, ahol szívesen látják, ahol várják, meg még ott is, ahol nem... És csodálatos módon ma is köveket görget, és emberi életeket változtat meg.
Itt, ebben a csudaszép bánfalvi templomban is itt van. Méghozzá azzal az örömhírrel jött közénk, hogy nagyon-nagyon szeret bennünk..., és azt akarja, hogy ezt higgyük is el. És azt is, hogy nem csak az a bizonyos sziklasír nyílt meg ott valahol Jeruzsálem mellett, hanem számtalan másik sír is... Reménység szerint itt a gyönyörűséges bánfalvi temetőnkben is, és mindenütt, ahová most szomorkásan gondolunk...

Nem tudok jobbat vagy szebbet kívánni az ünnepre annál, hogy ez a hatalmas húsvéti örömhír ma is, most is és itt is változtassa meg életünket! Vegye el a hatalmas köveket, amik elzárják a fénysugarakat az útból, és adjon nekünk reménységet, hogy mindig-mindig van tovább! Még az apró-cseprő problémákon túl is... Még a nagy problémákon túl is... Még a konfliktusokon túl is... Még a görgetett köveken és az ezerszer megrágott, vagy éppen átrágott problémákon túl is... Még a betegségeken túl is... Még a halálon túl is...

Heinrichs Eszter Ágnes

(Elhangzott Sopronbánfalván 2023. húsvétján, családi istentiszteleten.)