Paprika és paradicsom

A pszichiátriai otthonban, ahol dolgozom, él egy Krisztián nevű fiú, aki időről időre megkérdezi: „Eszter, mi majd a paradicsomban találkozunk, vagy a paprikában?” Én meg gyorsan rávágom a kérdésre a választ: „Te a paradicsomba kerülsz, én meg a paprikába.” Aztán, mintha mi sem történt volna, Krisztián röpke mosollyal az arcán tovább beszél valami egész másról.
Paradicsom vagy paprika? Mennyek országa vagy e világ? Boldogság itt vagy amott? Olyan kérdések ezek, amelyeket – Krisztiánnal ellentétben – nem teszünk fel mindennap magunknak. Azért sem, mert valahogy megrekedünk a boldogságvárás kapujában, és gyakran elégnek gondoljuk, hogy majd elhozza a boldogságot egy vágyott tárgy, egy utazás, egy gyertyafényes vacsora vagy egy rég várt találkozás.
Az a boldogság azonban, amelyet Jézus ígért, mindennél sokkal több. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” Ezt a fajta boldogságot olyan hittel kell várni, ahogyan Krisztián vágyakozik rá, és ahogyan az üldözöttek, a félelmekkel küzdők várják. Akarunk-e jézusi értelemben is boldogok lenni? Akár üldöztetés árán, akár terheket, keresztet, batyukat cipelve? Vágyjuk-e úgy a paradicsomot, a mennyek országát, mint Krisztián? Vagy elég a földi öröm, a „paprika”? Elég? Tényleg elég?

Heinrichs Eszter
Forrás: https://www.facebook.com/evangelikus.utmutato/posts/pfbid0S1a6cPwy6FzfVYguXmyWht5hKkLgxhC5mzxtUHEuK1ijJcWnRXSyDAP33f1R1ZLdl