A kövek fognak kiáltani... - Vasárnapi tűnődések a kitelepítés kapcsán
- Tudnak beszélni a kövek?
- Hát persze, hogy nem.
- Újra megkérdezem. Tudnak beszélni a kövek?
- Hát persze, hogy igen…
Egy régész, egy archeológus számára a kövek sok-sok üzenetet közvetíthetnek. Ahogyan a templomok kövei - már azzal is, hogy beépítették őket - bizonyságot tesznek régi idők embereiről, az ő hitükről, kitartásukról és áldozatkészségükről. A mi templomunk kövei és téglái is üzennek valamit. És nem csak a régészeknek vagy az archeológusoknak. Üzennek azzal, hogy emlékeztetnek bennünket arra, amiért ott vannak. Vagy ráirányítják a figyelmünket Valakire és valamire. Mondjuk arra, hogy mennyi, mennyi mindent hallhattak és láthattak már… Mint valami tanúk... Régi idők és új idők tanúi.
Hoztunk egy rövidke videót a Baranya megyei Bikalról. (Szentes Gábor felvételeiből vágtuk össze.) Bikal, egy a mi vidékünkhöz hasonló, lankás, gyönyörű helyen fekszik, Ágfalvától/Bánfalvától délre, jó kétszáznyolcvan kilométerre. A falu története is hasonló a miénkhez, ott is élnek német gyökerekkel rendelkező evangélikus hívek. A kitelepítés óta nagyon-nagyon kevesen. Kérem, nézzék meg, mi történt a templomukkal, az ő köveikkel!
VIDEÓ: https://www.youtube.com/watch?v=wXpZcNea07A&ab_channel=EszterHeinrichs
A húsvét utáni második vasárnapon egy virágvasárnapi igét olvastam fel. Lukács evangélista így jegyezte fel Jézus Jeruzsálembe való bevonulását: “A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”
Nem csak a bikali templom kövei tudnak kiáltani, hanem a miénk is. Ahogyan az üres padsorok is. Kiáltoznak a kitelepítettek után, kiáltoznak a távol maradók után, kiáltoznak a távolra kerültek után, kiáltoznak utánunk. És ezek a kövek nem úgy kiabálnak, ahogyan mi szoktunk. Ezek a kövek legtöbbször némán kiáltanak. Mégis előfordul, hogy ez a csend hangosabbnak tűnik a sokaság kiáltásánál is.
Jézus arról beszél, hogy ha az emberek nem magasztalják az Istent, majd a kövek megteszik helyettük.
Igen, tudnak kiabálni a kövek, kiabál a rommá lett, tragikus sorsú templom Bikalon is. Azt, hogy ott mekkora, de mekkora szomorúságot okoz ez, mi itt csak sejthetjük. De talán üzennek nekünk is valamit azok a bikali kövek. Azt mindenképpen, hogy becsüljük meg, amink van! A templomunkat. A német nyelvet, amelyet már szinte csak itt a gyülekezetben őrzünk. Az embereket. Az öregeket, a fiatalokat, az újakat. Mindent, mindent, ami megmaradt, és amit azóta ajándékba kaptunk. Mert egyszer minden elmúlhat…
A kitelepítettekre emlékezve gyűltünk össze. Borzasztó, ami 78 éve történt. Még a kövek is kiáltanak az elűzött németek után – és nem csak Bikalon…
Húsvét után azonban muszáj beszélni egy másik kőről is. Arról a kőről, ami a nagypénteket követő harmadik napon elgördült Jézus sírja elől. Ez a kő szintén üzen nekünk. Azt, hogy ne féljünk. Ne féljünk, mert Jézus feltámadt! Ne féljünk, mert Jézus Krisztus feltámadása a mi reménységünk és örömünk kétezer év elmúltával is! Ne féljünk, és ne feledjük: a feltámadott Jézus volt a reménysége az elűzött németjeinknek és ez a reménysége az ő némethonban született udódaiknak is.
Azt üzeni a "húsvéti kő", hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból - méghozzá azért, hogy mindannyiunknak örök - halálon túli - élete is legyen. Ez akkora hír, hogy nem lehet elmenni mellette - sem Ágfalván, sem Bánfalván, sem Sopronban, sem Bikalon, sem Németországban. Sehol a világon. Ha pedig mégis megtesszük, akkor a kövek fognak kiáltani...
Heinrichs Eszter Ágnes
(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2024. április 14-én, a németek kitelepítésének 78. évfordulóján - Lk 19,40 alapján.)
E helyről is mélységes tisztelet az olyan értékeket mentő lelkészeknek - köztük Koskai Erzsébet Bikalon is szolgáló lelkésznőnek - , akik a végeken hirdetik Isten igéjét aprócska gyülekezetekben, hatalmas és siralmas állapotú épített épített örökségek terhét magukra vége. Hála az elkötelezett híveknek is, és hála Szentes Gábornak, aki felvételeivel az utókor számára is megörökíti a mulandóságra ítélt épületeket. Isten áldja a bikaliakat, az ágfalviakat, a bánfalviakat és a magyarországi németséget!
