Erzsi néni

Van nekem egy Erzsi nénim a közeli idősek otthonában, akitől azt tanultam: „Istennek hála, hogy hálás lehet az ember.” Erzsi néni átélte a világháborút, a kitelepítést, fiatalon eltemette a szüleit és a lányát, küzdelmes volt a házassága és az egész élete. Erzsi néninek ennek ellenére mindig csillog a szeme és huncut mosolyra húzódik a szája. Én meg újra és újra faggatom őt a csillogó szemek és a nem múló mosolya titka felől, amire ő rendszerint így felel: „A titkom a hála. Csillagom, én hálás vagyok mindenért. Az életemért, a körülményeimért, az emberekért körülöttem, a mindennapi kenyérérét, azért, hogy élek. Ez a titkom, nem több.” Én pedig újra és újra elmondom Erzsi néninek, hogy öregen szeretnék olyan lenni, mint ő. Ha legközelebb találkozunk, azt is megmondom majd neki, hogy már nem akarok az öregségemig várni a csillogó szemekre és a ráncokat festő mosolyra, ezért megpróbálok még hálásabb lenni és mindennap észrevenni azt, amit ő, és amiről Halmai Tamás költő is ír:

„Istennek hála hogy hálás lehet

az ember bármiért mindenkinek

s míg elmereng egy csésze feketén

az éj romjai közt felkel a fény"

Heinrichs Eszter

(Megjelent a Napi ige – Evangélikus útmutató

Bibliai igék, igemagyarázatok, meditációk, imádságok az év minden napjára című kötet mai napjára írt igemagyarázataként. A képen pedig a legragyogóbb tekintetű hölgy Erzsi néni.)