BIBIRAGI - Vasárnapi tűnődések

Minden tanévben úgy alakul, hogy csodálatos hittanosokat taníthatok. Illetve gondolatsoromnak már az első mondata helyesbítésre szorul. Minden tanévben úgy alakul, hogy engem tanítanak a legjobb fej hittanosok... A felsősök - nyegleségük ellenére -őszinteségre, humorra és önkritikára. Az alsósok pedig azt tanítgatják, hogy az élet igenis szép, és minden napnak, minden órának örülni kell. A másodikosaim olyannyira tudnak önfeledten örülni, hogy tényleg, de tényleg, mindig fülig ér a szájuk. A kis huncutkáim valahogyan hétről-hétre megoldják, hogy akár udvari szünet van, akár nem, bennmaradnak azért az épületben, hogy elbújhassanak mire megérkezem. Aztán várják, hogy megtaláljam őket. A függöny mögött, a tanári asztal alatt, vagy éppen a könyvespolcon... Amikor pedig "megvannak", olyan őszintén kacagnak, hogy az az élmény elkísér a következő találkozásunkig.
A kis mini másodikosaimtól a héten egy új szót is tanultam. Ez a szó a „BIBIRAGI”. A „BIBIRAGI” az, ami mindent meggyógyít. Sebeket, bánatot, karcolásokat és sérelmeket és sérüléseket is.

- Na, mi lehet ez...?
- Igen, igen, a sebtapasz.

Ha valami baj van, ha valami fáj, ha megsérültünk, "megkarcolódtunk", csak vegyük elő a „BIBIRAGIT”, javasolják a kis drágák.

Engem valahogy egész héten kísér ez a "lázárervines" szócska, és egy asszociáció is eszembe jutott róla a mai igével kapcsolatban.
- A "BIBIRAGI" ugye tapad, és minden sebet begyógyít...?
- Talán valami ilyesmit akart Isten is az ő népének adni. „Egy „BIBIRAGIT”. Egy olyan gyógyító dolgot és kapcsolatot, ami „összetapasztja”, összeköti őket Önmagával és egymással is. Erről olvastunk Mózes második könyvében: „Az ÚR pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem. Meglátja majd az ÚR tetteit az egész nép...” Isten népe a Szentírás lapjain, és azon túl is nem egyszer sebeket, traumákat, karcolásokat, sérelmeket kapott... És arról is tudunk, hogy nem egyszer egészen másutt keresték a gyógyulást, mint Istennél. Nincs új a nap alatt... Azonban Istenünk akkor is, és most is - és náluk is sokkal inkább - akarta és akarja ezt a gyógyító kapcsolatot, a találkozást, avagy a nagybetűs CSODÁT. Ezért már évezredekkel ezelőtt hatalmas ajándékot adott népének. Egy szövetséget. Méghozzá Isten és az ember szövetségét, a gyógyító kapcsolatot, Önmagát.
Vegyük észre, vegyük mi is észre, Isten gyógyítani szeretné a világot! A régi szövetség által, a Jézus Krisztusban kötött szövetség által, a gyerekek által, általunk...
Isten ezt ígéri: "Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem..."

- Ugye észrevesszük Isten csodáit?
- Ha nem, keressük tovább! A függöny mögött, az asztal alatt, a könyvespolcon, az emberek között, a hittanórákon, a templomokban, otthonainkban... Mindenütt. Hiszen a csodák (és a BIBIRAGIK) egészen közel vannak. Éppen ezért ma is szól az ígéret: "Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön..."

Heinrichs Eszter

(Elhangzott Ágfalván és Bánfalván 2024. október 6-án családi istentiszteleten 2 Móz 34,10 alapján.)