Gámentzy Eduárd: Az én dalom

A gyertya lángja nézd, hogy imbolyog!
– Most megindulnak benne a dalok!
Már sírja lágyan viasz-könnyeit.
Padlóra hulló bús akkordjait,

Hűs szellő kapja fel s viszi tovább,
E sosem hallott szép melódiát.
És kirepül kéményen ablakon,
A Napba néz, zuhanni kezd vakon,

Majd összegörnyed, földre hull, zihál,
Eléri őt a hangtalan halál,
De nem hagyom! Mert ő az én dalom!
– És feltámad… – és többé nem adom!