Megtartó irgalom... - Vasárnapi tűnődések

Egy kedves fecskepár minden tavasszal visszatér költeni az ágfalvi parókiára, közvetlenül a bejárati ajtónk mellé. Szemmel láthatóan nem zavarja őket sem az ajtó nyitogatása, sem a hangoskodás, sem az autók zaja. Csivitelnek, csinosítgatják a fészküket, és megengedik, hogy gyönyörködjünk dolgos hétköznapjaikban. Évről évre hatalmas élmény számomra, mikor láthatom, ahogy a fiókák a kapualj boltozata alatt repülni tanulnak. El-vissza röpködnek. Először csak néhány métert, aztán mindig távolabbra a háztól. Amint megerősödnek, egyre inkább kimaradoznak. Néhány hét elteltével esténként úgy várom haza őket, ahogyan a kamasz fiaimat is. A kicsi fecskéim mostanra már kirepültek. Egy madarakhoz értő kedves ismerősömtől megtudtam, hogy - ilyenkor az afrikai út előtt - „edzőtábort“ tartanak a Fertő tó nádasaiban.
Június közepén pottyant ki az első tojáshéj a fészekből. Aztán hamarosan még három. Mikor elindultunk nyaralni, a négy kicsi fecske már alig fért el a fészekben. Pár napos korukban úgy aludtak, hogy szüleik óvó szárnyai átölelték őket, aztán a szülők lassan kiszorultak a fészekkel szemben futó gázcsövekre, és onnan figyelték őket.
Még úton voltunk, mikor megtudtuk, hogy „hopp“, vagy inkább „kopp“, az egyik kicsi fecske kirepült, és nem tud visszamenni a fészekbe. Reménykedtem, hogy mire hazaérünk, valahogy megoldódik a helyzet, de sajnos július derekán már csak 3+2 fecske várt minket otthon. És, hogy illúzióm se legyenek, néhány pihés kis madártollat is találtam a kapualjban…

A Biblia sokszor beszél a madarakról, fontos dolgokat tanítva az élethez és az Istenhez való kapcsolódásunkról. A Szentírásban gyakran szó van a verebekről, a tyúkokról, a drága kis fecskékről, a gólyákról és a tekintélyt parancsoló sasokról egyaránt.
A sasokról szóló egyik legszebb hasonlat Mózes második könyvében olvasható: „…hordoztalak benneteket sasszárnyakon…“
Azt mondják, hogy a sasfiókák úgy tanulnak repülni, hogy az anyjuk alattuk repül, és saját szárnyain viszi őket, ha elfáradnak.
- Ha az én kisfecskéimnek is ilyen erős szülei lettek volna, talán nem pusztul el közülük egy sem...
- Ha az én kisfecskéim úgy tudnának siklani a levegő áramlatain, ahogy a sasok, nem gondolnék aggódva rájuk az afrikai út miatt...
Ha így lenne, ha úgy lenne... Ugye, ismerősek a mondatok? Hiszen annyit, de annyit aggódunk. A Szentírás viszont arra figyelmeztet minket, hogy nézzünk egy kicsit visszafelé is, és vegyük észre a sasszárnyakat, amik ezidáig hordoztak és megtartottak minket az úton!
Vessünk számot, és legyünk hálásak! Vagy legalább hálásabbak... Olyan szépen írja Kányádi Sándor: „... a megtartó irgalom (...) kísért eddig utamon...”.
Legyünk nagyon hálásak ezért a megtartó irgalomért, hiszen olyan Istenünk van, aki minden nehézségünk, testi-lelki bajunk ellenére idáig is elviselt, elhordozott, megtartott és szeretett minket. Sőt, embereket is adott mellénk, akik szintén elviseltek, elhordoztak, sőt szerettek, szeretnek bennünket.
Gyönyörű szép az a bibliai kép, amit a Mózes második könyvében a felhőről olvashatunk. Isten azt ígéri Mózesnek, hogy eljön hozzá sűrű felhőben.
Persze ígérhette volna azt is, hogy majd eljön egy angyal, egy tündér vagy egy gyönyörűséges madár, netán egy erős sas képében. Az Isten azonban sűrű felhőben akart jönni. Talán, mert rejtőzködő Isten... Talán mert nem is akarja, hogy mindig mindent azonnal megértsünk... Talán, mert így tanít várakozni és imádkozni minket... Hiszen a sűrű felhő képében van valami nagyon ijesztő és bizonytalan.

Nem túl büszkén, de bevallom, hogy az olyan regények vagy filmek esetében, ahol néhány oldal vagy pár perc után nem egyértelmű a végkifejlet, bele szoktam olvasni a könyv utolsó lapjaiba, vagy beletekerek az utolsó képkockákba. Tudom, nem kellene, de ezzel a módszerrel legalább a könyvek vagy a filmek tekintetében meg lehet spórolni egy kis feszültséget és izgalmat.
Hiszen az élet így is tartogat elég sok „sűrű felhőt”, meglepetést, bizonytalanságot és félelmetes helyzetet. Néha odáig is fokozódnak a dolgok, hogy nem tudjuk, hogyan tovább. Mintha valami sűrű felhő venne bennünket is körül... Mi pedig aggódunk, stresszelünk, szorongunk és ilyen-olyan terveket és megoldási stratégiákat szövögetünk, amik aztán rendszerint nem a terveink szerint alakultak vagy oldódnak meg...
Milyen jó lenne a folyamatos aggódás helyett néha visszatekinteni életünk eddigi eseményeire! Azokra, amiknek valamikor úgy kellett történniük, ahogy történtek. Persze történhettek volna másként is, de akkor talán nem azok lennénk, akik most vagyunk.

Senki nem tudja mit hoz a jövő. Az Isten is „csak” annyit ígér, hogy sűrű felhőben érkezik... Mégis, mégis nincs más lehetőség, mint abban hinni, hogy a sűrű felhők felett süt a nap, és ott lesz velünk minden körülmények között a Mindenható, akár szárnyait is kitárva. Nézzünk csak egy kicsit hátrafelé! Ugye, ugye, nem hagyott magunkra eddig sem az úton? Bár néha fekete, félelmetes és sűrű felhők között, néha meg repdeső, óriási szárnyakkal, de ott volt velünk. Aztán most figyeljünk felfelé, no meg előre is! De ne olyan borúsan és aggódva, ahogyan eddig, hiszen Jézus is ezt ígéri: - „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?”

Ne aggodalmaskodjunk hát annyit! Sokkal inkább bízzunk! Az alattunk is elterülő szárnyakban, az áramlásban és a „megtartó irgalomban”.
Ezzel a bizalommal és hittel engedem el a kicsi kis fecskéimet Afrikába, ezzel a hittel várom haza esténként komisz-kamasz  gyerekeimet, és ebben bízva gondolok az előttünk álló tanévre és hónapokra is. A jövőre, no meg arra, hogy a sűrű felhők fölött süt a nap, a bizonytalanságok és a félelmetes dolgok alatt pedig - talán láthatatlanul, talán angyalszárnyként, de mindenképpen - ott van a kifeszített erős szárny ígérete. Egy szárnyé, ami el tud hordozni oly sok mindent... Még bennünket is. Jókora „csomagjainkkal”, kesze-kusza terveinkkel és álmainkkal, bizonytalanságainkkal és aggodalmainkkal együtt is...
Ma is szól a biztatás a sűrű felhőben érkező Istentől, aki tekintetünket a sasszárnyak és az égi madarak felé akarja irányítani. Jézus is erre buzdít, egyszerű és jól érthető szavakkal: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?”
Heinrichs Eszter
(Valami hasonló, vagy valami teljesen más hangzott el Ágfalván és Sopronbánfalván 2025. augusztus 24-én 2 Móz 19,3-8 alapján.)