Eltemetett istenarc - Farsangi tűnődések

Amikor a kisfiaim óvodások voltak, volt egy ládikánk, telis-tele jelmezekkel, álarcokkal, ilyen-olyan maszkokkal, kalapokkal és színes parókákkal. Ezek voltak a legtöbbször használt játékok. Dávid és Ármin nem tudták megunni, hogy egyik nap Pókemberek, másik nap bohócok, harmadik nap rendőrök, postások, Batmanek vagy éppen nagy barna macik lehettek.

Hajnal Éva: Jobban szeretem (Wisława Szymborskának)

Jobban szeretem a kutyákat, leginkább a vizslát.
Jobban szeretem a csokit.

Jobban szeretem az egészmogyoróst, mint a nyomokbant.

Jobban szeretem a voltaképpent.

Jobban szeretem a keddet, voltaképpen nem is tudom, miért.

Jobban szeretem a repetitív részeket.

Jobban szeretem a kéket.

Jobban szeretem a pipacsot és a margarétát.

Jobban szeretem a csendet.

Jobban szeretem a hideget, vagy a forrót a langyosnál.

Jobban szeretem a legkisebb királyfit.

Jobban szeretem a zenét.

Révész Sándor: Vigyázz a madárra

Ember, a világ két kezedtől sír
Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt
A másik tudod bőven várhat rád
Építsd a kertet hát tovább
s közben a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Naszvadi Judit: Velem álmodtál

Velem álmodtál.
Tudom, mert én pedig veled.
Egymás álmában tébláboltunk
félidegenen.
Nem láttam tisztán az arcodat.
Bizonytalan kontúrjaidat mégis
egyben tartotta a tudat,
hogy te vagy az
a furcsa szürke ing alatt.
Nem történt semmi érdekes.
Az irodámban ültél,
én csendben néztelek.
Olvastál. Nem láttam a könyvedet,
csak a lapozást.
Olyan jó, olyan természetes
volt ez a hosszú pillanat.
Az ajtó mögül lázas készülődés
zaja siettetett minket valahová.
Mégsem mozdultam.

Oldalak