Vannak azok a nagyon szerethető adventi emberkék a Szentírásban, akik szinte csak karácsonytájt kerülnek reflektorfénybe. Keresztelő János, az evangéliumok egyik legfurcsább szereplője is ilyen. Év közben alig, alig esik róla szó, adventben azonban szinte mindig.
hová a lelkek vissza-visszatérnek
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát
honnan gondolatban hosszú útra kélsz
s enyhet sebeidre Istentől remélsz
hol titkodat megőrzi a kies táj
s nem tudod elengedni mert nagyon fáj
oda a lelkek vissza-visszatérnek
nyugtalanul bolyongnak de nem kérnek
hol bánatod örök magányba zár
s gyertyaláng lobban, ha a szél arra jár
és ha visszanézel nyomuk nem leled
hiába érzed hogy ott vannak veled.
Csak ennyin múlt.
A lépésen, amit nem tettél meg,
a szón, melyet nem mondtál ki,
az ölelésen, melyhez béna volt a karod,
a szándékon, amiről lebeszélted magad
a beismerésen, amihez gyáva voltál.
Csak ennyin múlt.
Ha megtetted volna,
ha kimondtad volna.
ha megölelted volna,
ha igazán akartad volna,
ha beismerted volna.
Csak ennyin múlt…
Szeretettel várjuk hittanosaikat és barátaikat november 26-án pénteken 16.00-kor az ágfalvi gyülekezeti terembe adventi barkácsolásra! Négy vékony gyertya legyen mindenkinél!
…mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal…
Nagy-nagy szeretettel várunk minden kedves érdeklődő szülőt, nagyszülőt és gyermeket újonnan induló ágfalvi baba-mama körünkbe november 17-én, szerdán 16 órától. Az énekes, játékos foglalkozást Demeter-Vörös Andrea óvónő tartja.
Helyszín: Ágfalva, Fő u. 90., gyülekezeti terem. További infó: 06 20 824 26 11
Egy középkori legenda szerint Istennek volt két olyan angyalkája, akik az imádságokat továbbították. Az egyik angyal a kéréseket tolmácsolta a Mindenható felé, a másik pedig a köszöneteket. A kéréseket postázó angyalka alig állt a lábán (még jó, hogy voltak szárnyai), a köszöneteket postázónak pedig alig akadt dolga, egy kezén meg tudta számolni a hálás embereket.
De jó is néha számba venni:
mit kellett volna másként tenni.
Jaj, én is annyiszor hibáztam,
sütött a nap, és mégis áztam,
Az idővel is rosszul éltem,
hol pazaroltam, hol szűkre mértem,
későn feküdtem, késve keltem,
és nagyon ritkán ünnepeltem.
Félúton mennyiszer megálltam!
Ha nem is kértem, sokat vártam,
sokat vártam a szívtől, észtől,
az igaz szótól, tiszta kéztől,
S bár minden nagyban hittel hittem,
az életet mint terhet vittem.
Fáradtan sokszor meghajoltam,
és minden harchoz gyenge voltam
Kedves Ágfalviak és Bánfalviak! Kedves Gyülekezeti Tagjaink! Most, hogy az új bor is lassan elkészül a pincékben, szeretnénk hálát adni mindazért, ami történt velünk az elmúlt évben. Elsősorban azért, hogy még itt lehetünk, hiszen volt mit ennünk, volt, hol laknunk, voltak jó emberek körülöttünk és megtermette a föld mindazt, amire szükségünk volt, sőt még azon felül is adott...
Ennek kacska volt a lába,
Az a fél combját forrázta le,
Ennek a fia ott maradt Szibériába’,
Amaz tanyáról költözött be.
Ez itt folyton szidta az asszonyt,
Az meg elitta egy egész ház árát,
Emez örökké verte a blattot,
Amaz angyalként zenélt hárfán.
Ennek meghalt az összes gyereke,
Annak két lánya volt – pap létire,
Azt agyonzúzta a vonat kereke,
Ez a végén nem emlékezett már semmire.
