Légy áldott
ragyogjon szemedből tiszta fény
mindenki, aki csak hozzád lép, merítsen erőt szavaidból
szeresd a feladatokat, amelyeket Isten neked szánt
kezed munkája hozzon megelégedettséget neked
Légy áldott
gyönyörködj a földkerekség szépségében
kísérjen felfedezéseidben a gyermek kíváncsisága
Monatsspruch: Gott ist unsre Zuversicht und Stärke.
(Psalm 46,2)
A hónap igéje: Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Zsolt 46,2
Szeptember 7-én, vasárnap TAIZÉ-istentiszteletre hívogatunk. Ágfalván 9 órakor, Sopronbánfalván 10.30-kor kezdődik az istentisztelet.
Szeretettel hívunk és várunk mindenkit templomszentelési istentiszteletünkre szeptember 14-én, vasárnap 10.30-kor a soproni Hajnal téri evangélikus templomba. Legyünk együtt megtartó Urunk nevében, emlékezzünk közösen templomépítő őseinkre, és tapasztaljuk meg együtt a közösség megtartó erejét! Isten áldjon és hozzon mindenkit! Erős vár a mi Istenünk!
Immár a második tanévben gitároktatást szervezünk mind az ágfalvi, mind a sopronbánfalvi gyülekezetben, azzal a nem titkolt céllal, hogy a leendő gitárosok egy idő múlva gyülekezetünk zenei életben is részt vállalnak. Szeretettel várjuk a 10 évnél idősebb gyermekeket, az ifjakat, az örökké ifjakat és az idősebb korosztály tagjait is.
Egy kedves fecskepár minden tavasszal visszatér költeni az ágfalvi parókiára, közvetlenül a bejárati ajtónk mellé. Szemmel láthatóan nem zavarja őket sem az ajtó nyitogatása, sem a hangoskodás, sem az autók zaja. Csivitelnek, csinosítgatják a fészküket, és megengedik, hogy gyönyörködjünk dolgos hétköznapjaikban.
A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.
Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.
Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
„A Nyár! a Nyár! a Nyár!”
A Nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.
pár percet itt tölt,
hogy utóbb időtlenül
hiányozhasson
(Kép: Kate Holstein)
A lélek néha csöndességre vágyik,
megnyugodni végre valamiben.
Mint gyermek, valakinek a mellkasára
hajtani bajtól zsibongó fejem.
Egy percre megpihenni elnyugodva,
nem kérődzni örök kétségeken.
A lélek vihar előtt csöndet áhít,
ha tudja is, hogy a vihar üzen.
A karod rövid, oly rövid,
Hogy csak verést adhat neked,
S bármily nagyon óhajtod is,
Magad át nem ölelheted.
Ha ölelésre vár szived,
Ha karmelegre vágy emészt,
Hiába nyujtod ki karod,
Csak mástól kaphatsz ölelést.
