Boldog új esztendőt kívánok! Igen, köszönhetnénk ma így is, hiszen beköszöntött advent, ami az új egyházi esztendő első vasárnapjával veszi kezdetét.
Amikor valami új kezdődik, az mindig egy kicsit megállásra késztet bennünket. Ilyenkor az ember egy kicsit hátratekint. Vagy előre... Vagy felfelé...Vagy a gyertya fényébe... És jó esetben egy kicsit meg is áll…
Meseszép lett az ágfalvi templom tornya. Még nincs teljesen kész, de a köszönetnyilvánítás már most kikívánkozik belőlem. Hálásak vagyunk, hiszen, ha nem kapunk ennyi állami és egyházi támogatást, önerőből soha nem tudtuk volna felújítani tornyunk külső homlokzatát.
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt - gyereket, ifjat, középkorút és a kedves nyugdíjasokat is - november 25-én fél öttől a bánfalvi gyülekezeti terembe adventi előkészületekre. Készítünk adventi koszorút és mézeskalácsot is. A koszorúhoz - kérjük - mindenki hozzon 4-4 gyertyát! (Akinek van ragasztópisztolya, azt is jó lenne, ha hozna.)
November 24-én, 19 órakor - havi rendszerességgel tartandó- teológiai műhelybe, felnőtteknek szóló beszélgetőkörbe hívogatunk minden kedves érdeklődőt. Témánk ezúttal az istentisztelet, az imádság és a zene lesz. A beszélgetőkör lektorképzőként is működik.
Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.
Mert olykor méltatlanná lesz az élet
– törődik a test és bomlik az elme –,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.
Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen…
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.
Kedves Gyerekek! Szeretettel várunk Benneteket november 18-án, pénteken 16.30-kor az ágfalvi gyülekezeti teremben, ahol együtt elkészítünk egy szép adventi asztaldíszt!
négy darab kisebb méretű gyertyát hozzatok magatokkal!
De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
Ily nyugalmasan, szépen egyedül,
Mindenen túl, és mindenen felül.
Sötét vállát a holdfény meg nem ülte,
Szánkázott rajta, lebegett körülte.
Ő nőtt, csak nőtt a derengésen által,
Húzta, húzta a lelkemet magával.
S ahogy nőttem, úgy keményedtem én,
Szédült a hold lelkem orom-kövén.
Van egy gyerekkori barátnőm, akivel azért beszélgetek máig is szívesen, mert szinte soha nem panaszkodik. Mindig meglátja a dolgok mögött a szépet és a jót. És valahogy sokkal lassabban él, mint én vagy akár a közvetlen környezete.
November elsején 17 órakor az ágfalvi temető ravatalozójánál tartunk istentiszteletet.
November 6-án, vasárnap aratási hálaadó családi istentiszteletre hívogatunk. 9 órára Ágfalvára, 10.30-ra Sopronbánfalvára.
November 10-én, csütörtökön 17 órakor konfirmációs óra lesz.
