Eszter kedvenc versei

Ady Endre: Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni, 
Falni suttogó, drága szókat, 
Jutalmazókat, csókolókat: 
Milyen jó volna jónak lenni. 
 

Buzgóságban sohsem lohadni, 
Semmit se kérni, el se venni, 
Nagy hűséggel mindent szeretni: 
Milyen jó volna mindig adni. 
 

Még az álmokat se hazudni, 
Mégis víg hitet adni másnak, 
Kisérő sírást a sirásnak: 
Milyen jó volna áldni tudni. 
 

Meleg karokban melegedni, 
Falni suttogó, drága szókat, 
Jutalmazókat, csókolókat: 
Milyen jó volna jónak lenni. 
 

Szabó Lőrinc: Élet

Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe, ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki? Ki vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, néki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, ugy is, így se,
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan, ölni gyorsan,
bent a szívben, kint a sorsban,
s úgy hinni, hogy győztes - vesztes,

Szabó T. Anna: Levél

Úgy vagy egész nap, mint a fa a szélben.
Hajlasz vele, de nem mozdulsz el mégsem.
Egyet akarsz, de nem tudod, hogy az mi.
Addig várnod kell, egy helyben maradni.

Közben hagyni, hogy sodorjon az áram.
Táncoltasson, de ne vigyen magával.
Szabadítson meg, de még ne a testtől,
csak a csillámló, sok feleslegestől.

Utólag érted majd meg, hogy mi lesz itt -
a fényben minden szerkezet kitetszik.
Ez a tanulság. Sokallod, kevesled:
úgy vagy egész, ha részeid levedled.

Pilinszky János: Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását

Oldalak