Akkoris öröm... - Vasárnapi tűnődések III./3.
Volt egy barátnőm, V.. V.-nek szakmailag minden összejött. A kisváros megbecsült tagja volt, mind tudása, mind embersége, mind a közösségépítő tevékenysége okán fürdőzött a népszerűségben. Hosszú évek után is az a kép él bennem róla legélesebben, ahogyan aprócska termetével végigvonul a városka főutcáján, és szinte mindenki mosolyogva köszön neki.
Zárva maradnak az evangélikus templomok húsvét ünnepén is - A püspöki tanács virágvasárnapi körlevele
Garai Gábor: Álmodj!
Ady Endre: A Mindegy átka
Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.
Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.
A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Simaházán innen és túl... - Vasárnapi tűnődések III./2.
Sárvár és Sopron között, a 84-es úton – Simaság után – van egy aprócska leágazás. Egy göröngyös út, ami – jó egy kilométer után - fás ligetbe torkollik. Ilyenkor, tavasz kezdetén, mikor az ágakat még nem rejtik lombok, a műútról is jól kivehető egy fák között megbúvó harangláb. Ez az egyetlen megmaradt épület az egykori falucskából, Simaházából, ami fénykorában is csak 8-10 házikóból állt. Sima
Weöres Sándor: Ha nézem a világot
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
Az élet kenyere - Vasárnapi tűnődések III./1.
Emlékeznek rá, mekkora hiánycikk volt egy évvel ezelőtt az élesztő? Úgy elkapkodták a boltokban, hogy a magamfajta, örökké fáziskésésben élő álmodozóknak már csak az üres polcok látványa jutott... Persze azért itt, a határ mentén néhány kisebb szatócsboltban hozzá lehetett férni - pult alól - jóféle osztrák szárazélesztőkhöz, de én valahogy arról is lemaradtam.