"A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!" (Sebő Ferenc)

Kedves Bánfalviak! Bár a templomajtó már jó ideje zárva van a vírushelyzet miatt, a "kulisszák mögött" azért zajlanak ám az események... Az elmúlt hetekben például megszépült a templom előtere és irodája. Nagy-nagy köszönet Remus Dregici-nek, aki önkéntes munkában, ingyen kifestette ezeket a helyiségeket.

Az egyik este egy idős bácsi hívott Németországból. Magyarul beszélt, kedves, németesen dallamos hangsúlyokkal. Azért keresett, mert egy Bibliát szeretne ajándékozni a gyülekezetnek. Mivel német nyelvű Bibliában nem szenved hiányt közösségünk, annyira nem voltam lelkes a felajánlástól...

Életünket nagyban meghatározza, hogy kit engedünk közel magunkhoz, kivel vagyunk kapcsolatban, és ki az, akiben megbízunk. És az sem elhanyagolható tényező, hogy mindez mikor történik…

A minap az egyik híradásban felfigyeltem arra a fél mondatra, ami azt taglalta, hogy a koronavírus okozta változások miatt a jövőkutatók elemzéseire támaszkodnak a gazdasági szakemberek... Jövőkutató. Ez a számomra újra felfedezett és magávalragadó kifejezés egy szakmát takar.

Igyekszem a hittanórákra nem az utolsó pillanatban „beesni”. Nem csak azért, mert ez így dukál, hanem azért is, mert a szünetekben egy kicsit más oldalukról is megismerhetem a gyerekeket. Az elsőseimhez is időben odaértem a héten. És milyen jó, hogy korábban ott voltam, mert így végighallgathattam, ahogyan megbeszélik életük eseményeit.