Augusztustól egyházközségünk lelkészi hivatala - ideiglenesen, az ágfalvi parókia felújítása idején - a bánfalvi templom irodájában lesz. (Sopron, Bánfalvi út 177., bárányos kapu. :)) Postacímünk változatlan marad. (Ágfalvi és Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség, 9423 Ágfalva, Fő utca 88.) Szeretettel várom Önöket Bánfalván is - jó szóval, teával, kávéval...
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
Nyári vasárnapokon is, esőben is, kánikulában is - nagy-nagy szeretettel hívogatunk mindenkit istentiszteleteinkre. Kilenc órakor Ágfalván, 10-30-kor Bánfalván, a Hajnal téren. Jézus mondja: - „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
A 2018 óta az evangélikus egyház fenntartása alá tartozó ágfalvi pszichiátriai otthon (SZEDIK) lakói nem ismeretlenek az ágfalviak, főleg nem a falu evangélikus gyülekezetének aktív tagjai számára. Ezek a fiúk és lányok az otthonból szabadidejük jó részét Ágfalván töltik, és az évek alatt kedves és aktív színfoltjaivá váltak gyülekezeti közösségünknek is.
Az égre néztem: nem felelt,
Nem értette, mit kérdezek.
Az ég oly messze, messze van,
nem érzi, amit érezek.
Csak kéken bámult rám az ég,
a nap mosolygott fényesen,
nem értette, mit kérdezek,
a távol, égi értelem.
A földhöz szóltam: nem felelt.
Pelyhedzett rajta már a zöld,
nem értette, mit kérdezek,
ölelkezett éppen a föld.
Az ég a földre ráhajolt,
pezsdült az ősi gerjedés,
túl minden emberbánaton.
Nem érthették a bánatom.
Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.
Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...
A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:
van, aki itt marad,
van, aki elmegy - -
Akartátok vagy sem,
itt vagyok, mint
hálójába ragadt pók:
önmagam labirintusa.
Meggörbült tükrömben
magamat meglátni félek.
Ahogy körülöttem
a falról leolvadnak az órák,
a betonfalak között
elkószálnak az álmok,
és rohannak a füstfelhők fölé.
Kívül görnyedt hát és
szélfogó göndör haj.
Belül fogaskerekek, mint
elsüllyedt malmok őrlik
a múltat, s kék, puha köd
jövőről álmodnak a szív lomha
billentyűi.
Holnap lehet,
hogy új esélyt kapsz,
hogy új erőre kapsz,
hogy új szempontot találsz,
hogy új utat fedezel fel,
hogy új ismereteket tanulsz,
hogy megújulsz.
Holnap lehet,
hogy észreveszed, amit ma nem,
megpróbálod, amit ma nem,
megteszed, amit ma nem,
elhiszed, amit ma nem,
elfogadod, amit ma nem.
Holnap lehet,
Sok minden más volt az előző két évben, mint amit azelőtt megszoktunk, vagy éppen természetesnek vettünk... Így volt ez a konfirmációs oktatással is. Ahogy az iskolai órák, ez is ment online. A közösségi élmény mégis nagyon hiányzott. Ezt igyekeztünk pótolni június 25-27. között a három napos konfirmandusok számára rendezett hétvégén, ahol részt vett néhány tavalyi konfirmandusunk is.
